Húsvétcsütörtök
Újabb
jelenésről olvasunk az evangéliumban, most az apostolok közösségének jelenik
meg a feltámadt Krisztus. Talán egy kicsit elcsodálkozunk azon, miért nem nekik
jelent meg elsőként Jézus? Ők voltak hozzá a legközelebb, őket személyesen
Jézus választotta ki, hogy tanúi legyenek, miért nem nekik jelent meg
legelőször? A sírhoz siető asszonyok már találkozhattak vele, az emmauszi két
tanítvány is felismerhette őt, amikor megtörte számukra a kenyeret, de az
apostoloknak csak e jelenések után jelenik meg az Úr. Ennek okát aligha fogjuk
megismerni. Mindenesetre az biztos, hogy a feltámadt Krisztus akkor jelenik
meg, amikor akar, és annak jelenik meg, akinek ő meg akarja mutatni magát.
Jelenéseiben nem korlátozhatja senki ember, és nem korlátozhatják őt fizikai
akadályok. Nem akadály tehát az sem számára, hogy olyan helyiségben jelenjen
meg, amelynek zárva van az ajtaja.
Az a tény, hogy ebben az esetben egy nagyobb létszámú csoport van jelen, azt igazolja, hogy nem egyes személyek képzelődéséről van szó. Ezt további két dolog erősíti meg: egyrészt az Úr megmutatja kezén és lábán azokat a sebhelyeket, amelyeket a keresztre feszítéskor szerzett, másrészt eszik, ételt vesz magához, amit a jelenlévők láthatnak.
E jelek segítségével az apostolok eljutnak a hitre, de az ő esetükben sem beszélhetünk gyorsaságról, ők is csak lassan, fokozatosan jutnak el annak felismerésére, hogy valóban a Feltámadott mutatja meg nekik önmagát.
© Horváth István Sándor
Az a tény, hogy ebben az esetben egy nagyobb létszámú csoport van jelen, azt igazolja, hogy nem egyes személyek képzelődéséről van szó. Ezt további két dolog erősíti meg: egyrészt az Úr megmutatja kezén és lábán azokat a sebhelyeket, amelyeket a keresztre feszítéskor szerzett, másrészt eszik, ételt vesz magához, amit a jelenlévők láthatnak.
E jelek segítségével az apostolok eljutnak a hitre, de az ő esetükben sem beszélhetünk gyorsaságról, ők is csak lassan, fokozatosan jutnak el annak felismerésére, hogy valóban a Feltámadott mutatja meg nekik önmagát.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése