Hívom a családokat 2018
áprilisában – Bíró László püspök levele
Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és
szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit,
aki a család és az élet mellett áll!
Folytatom a Világiak, Család és Élet
Dikasztériuma által írt és Ferenc pápa Amoris Laetitia kezdetű apostoli
buzdítására alapozott katekézissorozat alapján a Szent Család történetének
elemezését.
A család Isten szavának fényében. Nem csupán hagyományos hitbuzgalmi cselekedet
volt, hogy József és Mária húsvétkor felment a jeruzsálemi templomba, hogy
Izrael népének Egyiptomból való megszabadulásáért hálát adjon Istennek, és
Isten áldását kérje jelenükre és jövőjükre. Életük alakulásában Isten szava
eddig is fontos szerepet játszott, Mária otthonában, József álmában értesült a
titokzatos isteni tervről, és noha e terv részletei számukra homályban
maradtak, mindketten belegyezésüket adták. Máriához „az angyal bement” (Lk 1,
28), Józsefnek „az Úr angyala álmában megjelent”. (Mt 1, 20) Az angyal
közvetítette isteni szavak megérintették a szívüket és ők egész életükre
elköteleződtek. Ezek a szavak nekik szólnak, őket informálják és új, különleges
és váratlan eseményekre figyelmeztetik őket, de mindenekelőtt személyes kapcsolatfelvétel
velük. [...]
Isten mindkettőjüknek azt üzeni: „Ne félj!”.
(Lk 1,30; Mt 1,20) Ferenc pápa megvilágítja ennek az üzenetnek az értelmét:
Isten szavai nem elvont tételeket közvetítenek, hanem megnyugtatást és
iránymutatást adnak minden válságba került vagy szenvedő családnak. Megmutatja
nekik az úti célt, ahol Isten „letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem
lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás és fájdalom". (Jel 21,4)
Az, hogy Mária és József minden évben
húsvétkor, készen állva az utazással abban az időben együtt járó váratlan
események elfogadására, felment a jeruzsálemi templomba áldozatot bemutatni, és
hogy magukkal vitték Jézust is, arra mutat, hogy megtapasztalták és állandóan
újra és újra érzékelték Isten üzenetét mindennapi életükben. Egész életük
titokzatos terve ugyanabból a szálból van szőve: Isten üzenetéből. Ennek az
üzenetnek a szavai vezérlik őket a betlehemi barlangba, ahol megszületik a Fiú,
amint azt Mikeás próféta megjövendölte (l. Mt 2,6); majd Egyiptomba, hogy megvédjék
Jézust Heródestől (l. Mt 2,6); és hívja őket vissza Izrael földjére Heródes
halála után. (l. Mt 2.19-23)
Hogyan, és milyen gyakran olvassátok
családotokban a Szentírást?
A Szent Család élete arra tanít minket, hogy
Isten szava több, mint vallási igazságok gyűjteménye, több, mint katekézis vagy
a gyakorlatban alkalmazandó erkölcsi útmutatás. Isten szava üzenet, mély, élő
kapcsolatot létesít az emberpárral. Így kezdődik a család története. Ez a
tapasztalat készteti a szülőket arra, hogy gyermekeiknek beszéljenek Isten
szaváról. „Ezért a család az a hely, ahol a szülők válnak gyermekeik számára a
hit első tanítóivá. Személytől személyig tartó "kézműves" feladat
ez.” (AL 16)
A hit továbbadását leggyakrabban a hitigazságok
és a vallási gyakorlatok ismertetésére szoktuk redukálni. Arról azonban, hogy a
hit Isten élő, valóságos megtapasztalását is magába foglalja, meg szoktunk
feledkezni. Ha azonban ezekre a tapasztalatokra nem figyelünk fel és nem is
válnak életünk részévé, a keresztény tanítás puszta vallásossággá és rituális
cselekedeteknek az egyházi intézményekben való ismétlésévé redukálódik, és igen
kevés hatással lesz mindennapi életünkre. Manapság általános jelenség, hogy a
fiatalok a szentségek felvétele után már nem járnak a plébániára, nem mennek el
a liturgikus eseményekre a templomba, még a „kötelező, szent” ünnepeken,
karácsonykor, húsvétkor sem. Néhányan még csodálkoznak is azon, hogy a fiatalok
nem akarnak templomba járni, holott a valóságban otthon, és a mindennapi
életben nem tapasztalhatták meg Isten szavának hatását. Sürgősen változtatni
kell tehát a hit továbbadásának gyakorlatán és először Jézus Krisztus
bemutatásával kell kezdenünk a tanítást. Ferenc pápa joggal mondja: „A
családban és a családok körében az evangéliumi üzenetnek mindig fel kell
hangzania. Ezek a szavak a legszebbek, legkiválóbbak, legvonzóbbak és
ugyanakkor a legszükségesebbek, ezeknek kell az evangelizáló tevékenység
középpontjában állnia. Ez az első és legfontosabb üzenet, ezt kell más és más
formában újra és újra meghallgatnunk, ezt kell újra és újra hirdetnünk ilyen
vagy olyan formában. Valójában semmi sem szilárdabb, mélyebb, biztosabb,
egységesebb és bölcsebb, mint ez az üzenet. Az egész keresztény képzés
elsősorban az igehirdetés elmélyítése". (AL 58)
József és Mária nem ment minduntalan
Jeruzsálembe, csak húsvétra. Húsvét ugyanis nemcsak Izrael népe számára volt a
legfontosabb ünnep, hanem saját tapasztalataik miatt őket is megérintette.
Jézus szülei saját életükben megtapasztalták a húsvétot, nem csupán egy múltbéli
eseményre emlékeztek, nem csak egy rituális ünnepen akartak részt venni.
Konkrét, egzisztenciális tapasztalatuk volt a szabadulásról. Semmit sem
sejthettek saját fiúk Húsvétjáról, de tudjuk, hogy az evangélium szerzői mindig
Krisztus halálából és feltámadásából indulnak ki, ennek fényében számolnak be
minden egyéb eseményről. József és Mária Isten üzenete szerint élik életüket,
teljesen áthatja őket a húsvéti logika.
Hogyan élitek meg a családban a húsvéti
misztériumot?
Az Ige testté lesz minden családegyházban, ha a
család a húsvéti misztériumban él. Családjainkat Krisztus húsvétja élteti, ez
ad értelmet mindennapjainknak. Húsvét nem elmélet, igazság, vagy a családoknak
továbbítandó üzenet, a húsvét jelen van minden családban a házasság
szentségének kiszolgáltatása óta. Egyesülésük a szentségben megjeleníti
Krisztus húsvéti misztériumát, amely szerelmi kapcsolatukban él és munkálkodik.
Vajon hány keresztény házaspár van ennek a csodálatos igazságnak a tudatában?
Hányan tudják, hogy házasságuk és családi életük a házasság szentségének
kegyelme által a Húsvét folytonos ünneplése? Hányan értették meg, hogy a
szenvedés, a fájdalom és a halál minden pillanata mélyen bele van ágyazva a
húsvéti logikába, ezáltal ezek a fájdalmas megpróbáltatások az utolsó előtti
szavak és a csodálatos feltámadás előjátékai? Ha nincs, aki megmagyarázza nekik
Isten szavát, hogyan fedezhetnék fel a bennük rejlő nagy misztériumot már e
világban? „Isten szava az élet és a lelkiség forrása a család számára. A
családpasztorációnak lehetővé kell tennie, hogy az embereket a Szentírás
imádságos és egyházias olvasása segítségével a családegyház tagjaivá alakítsa.
Isten szava nemcsak az egyes személyek magánélete számára jó hír, hanem
ítéletalkotási kritérium és világosság is a különböző kihívások mérlegeléséhez,
amelyekkel a házaspárok és a családok találkoznak.” (AL 227)
Noha a Szentírást családok népesítik be (l. AL
8), miért tekintik sokan mégis elvont, a családoktól távol álló irodalmi alkotásnak?
Hogyan lehetne azt elérni, hogy a Biblia ne csak jelen legyen minden család
otthonában, hanem rendszeresen olvassák, és valóban ez adjon számukra a gondok,
nehézségek, válságok esetén útmutatást?
Ahhoz, hogy családjaink azzá váljanak, amivé a
házasság szentsége által válhatnak, elengedhetetlen a lelkipásztorok segítsége.
A házastársi és családi lelkiség állandó gondozásra szorul. Buzdítsunk a közös
és egyéni imádságra, a szentségekhez járulásra, lelkiségi olvasmányokra és
lelkigyakorlatok látogatására, a fiatalokat pedig bátorítsuk a
családalapításra.
Különösen nehéz a segítségnyújtás családi
drámák, betegség, haláleset, munkanélküliség, természeti katasztrófa idején. Ha
nem a húsvéti misztérium logikája szerint vezetjük az érintetteket, akkor tanításunk
könnyen üres szavak halmazává válhat. Gondoljunk a názáreti Szent Családra,
hogyan fogadták ők a nehézségeket. Mária a kihívásokat jó és balsorsban
egyaránt bátran és derűs nyugalommal fogadta, szívében mindig Isten nagy
csodáit hordozta. (l. Lk 2, 19 és 51) „Szívének kincsestára tartalmazza minden
család tapasztalatát, ezeket ő megőrzi. Így segít a tapasztalatokat megérteni,
és a családok saját történetében Isten üzenetét felismerni.” (AL 30)
Bíró László tábori püspök,
az MKPK Családbizottságának elnöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
az MKPK Családbizottságának elnöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése