Ferenc pápa: A kereszt
a szeretet misztériuma
A pápa a nyári szünet után folytatja a reggeli
szentmisék bemutatását a vatikáni Szent Márta-házban. Szeptember 14-én, Szent
Kereszt felmagasztalása ünnepén arról elmélkedett, hogyan közelíthetjük meg
helyesen a szeretet misztériumát, Krisztus keresztjét.
A liturgia úgy említi a keresztet mint nemes és
hűséges fát. Ferenc pápa homíliájában kiemelte, hogy nem mindig könnyű
megérteni a keresztet. Csak a szemlélődéssel lehet belépni e
szeretetmisztériumba. A mai evangéliumban (Jn 3,13–17) Jézus két igével magyarázza
el ezt Nikodémusnak: fölmenni és alászállni. Jézus alászállt a mennyből, hogy
mindannyiunkat fölvigyen a mennybe. Ez a kereszt misztériuma – emlékeztetett a
pápa. A szentleckében (Fil 2,6–11) Szent Pál úgy magyarázza ezt, hogy Jézus
megalázta önmagát, mivel engedelmes lett a kereszthalálig. Ez Jézus
alászállása: egészen mélyre, a megalázkodásig – kiüresítette önmagát
szeretetből, és ezért Isten fölmagasztalta és fölemelte őt. Csak akkor
érthetjük meg az üdvösséget, amit ez a szeretetmisztérium nyújt nekünk, ha
egészen megértjük ezt az alászállást.
Ez azonban nem könnyű, ugyanis mindig ott a
kísértés, hogy csak az egyik felét vegyük figyelembe – figyelmeztetett a
Szentatya. Olyannyira így van ez, hogy Szent Pál erős szót mond a galatáknak,
amikor engedve a kísértésnek nem léptek be a szeretet misztériumába, hanem
magyarázták azt. Mint ahogy a kígyó megbűvölte Évát, és ahogy a pusztában
megmérgezte az izraelitákat, elbájolta őket egy kereszt nélküli Krisztus vagy
egy Krisztus nélküli kereszt illúziója.
Erről a két kísértésről beszélt Ferenc pápa: az
egyik, amikor a kereszt nélkül tekintünk Krisztusra, és egy „spirituális
mestert” faragunk belőle, aki nyugodtan visz minket előre. Egy kereszt nélküli
Krisztus nem az Úr: egy mester, semmi több. Az, amit tudtán kívül talán
Nikodémus keresett. Egy kísértés a sok közül. Igen, Jézus milyen jó mester, de
a kereszt nélkül… Megkísértett valaha titeket ez a kép? – kérdezte a pápa a
híveket.
A másik kísértés a kereszt Krisztus nélkül: a
szorongás, hogy lent maradunk, alászállva, a bűn súlya lehúz minket,
reménytelenül. Egyfajta „lelki mazochizmus”. Csak a kereszt – de remény nélkül,
Krisztus nélkül. A kereszt azonban Krisztus nélkül a tragédia misztériuma
lenne, mint a pogány tragédiák – folytatta gondolatmenetét a Szentatya. De a
kereszt a szeretet misztériuma. A kereszt hűséges, a kereszt nemes. Szánjunk rá
ma pár percet, és tegyük föl magunknak a kérdést: a megfeszített Krisztus a
szeretet misztériuma-e számomra? Egy kereszt nélküli Jézust követek, egy
„spirituális tanítót”, aki megvigasztal, ellát jó tanácsokkal? Vagy a keresztet
követem Jézus nélkül, folyton panaszkodva, „lelki mazochizmussal”? Hagyom, hogy
magával vigyen az Úr alászállásának, teljes önkiüresítésének és
felmagasztalásának misztériuma?
Ferenc pápa végül azért
fohászkodott az Úrhoz, adja meg a kegyelmet, hogy beléphessünk a
szeretetnek ebbe a misztériumába, hogy aztán a szívünkkel, az elménkkel, a
testünkkel, egész valónkkal megértsünk belőle valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése