2017. szeptember 11., hétfő

Anyánk, ki vele a keresztúton fájdalommal találkoztál Könyörögj érettünk!



Anyánk, ki vele a keresztúton fájdalommal találkoztál 
Könyörögj érettünk!


El kell fogadnom, úgy általában is, de magam személyére vonatkoztatva is, hogy bizony együgyű, rettenetesen korlátozott az Ember. Mely korlátaink biztonságot nyújtanak számunkra. Éppen ezért, korlátainkból nehezen bírunk kiszakadni, elmozdulni. Talán azért, mert ha megpróbálok abból kilépni, elbizonytalanodok. Ez a gondolat a mai evangélium kapcsán merül fel bennem, tűnődök el ezen.
Jézus a korlátainkat próbálja meg szétfeszíteni. Vagy, legalább is erre próbál rábírni bennünket. De ezt, Ő, szeretettel teszi, nem bírál, nem korhol, nem ítél el; de szeretné, ha értenénk, hogy nekünk jó az, ha képessé tesszük magunkat rá, hogy korlátainkon túl lépjünk. És ehhez szükséges a bizalom. Az, hogy megbízzak Isten Igéjében, alázatában, és szelídségében, de még irgalmasságában is. Nem ítél el, nem ítél meg; ellenkezőleg: segíteni próbál együgyűségünkön. Én, az Ember vagyok az, aki fel nem érem azt, hogy valaki jó szándékkal lehet irántam, és nem gáncsoskodni akar. Nem ellenemre van, hanem értem!
Hú! Ez a világ ezt hogyan lehet képes elhinni, megérteni, amikor mi mind egymást akarjuk kihasználni, a magunk számára felhasználni, úgy, hogy nem törődünk, nem is érdekel, sőt, az a jó, hogy ne legyen más érdeke annak a másiknak, akit ki akarok használni, magam alá akarok gyűrni!
Az is az eszembe jutott most, hogy Pál apostol talán egyetlen csodát sem tett, nem erre volt kiválasztva. De bölcsességével többet tett, mint ha csodát tett volna. Tisztsége az lett, hogy érvényt szerezzen Isten igéjének! Az Emberi együgyűség ellenében lám, azt mondja, hogy bennünk van Krisztus! Isten belülről akar bennünket átformálni, átalakítani, korlátainkat fellazítani. Azért, hogy Isten, a maga képére formálhasson bennünket.
Meg kellene engednünk magunknak, amit Pál olvas ránk. Mert ne mondjuk azt, hogy hívők vagyunk. Inkább merjünk reálisak lenni, és azt mondani, hogy hívőkké szeretnénk lenni. Akkor talán sikerül mit kezdenünk szavaival: „Azt akarom, hogy tudjátok meg, hogyan küzdök értetek, (…) mindazokért, akik nem látták szemtől-szembe személyemet, hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, Isten titkának, Krisztusnak ismeretére, akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik.” Minden – így fogalmaz Pál – Krisztusban van, aki bennem van, és aki szándéka szerint képessé akar tenni rá, hogy boldoggá lehessek, Istennel közösségben! Ezzel a tudattal, azonosulni segíts engem Istenem, hogy valós eszközöddé lehessek! Ámen
  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése