Anyánk,
ki vele a keresztúton fájdalommal találkoztál
Könyörögj érettünk!
El kell
fogadnom, úgy általában is, de magam személyére vonatkoztatva is, hogy bizony
együgyű, rettenetesen korlátozott az Ember. Mely korlátaink biztonságot
nyújtanak számunkra. Éppen ezért, korlátainkból nehezen bírunk kiszakadni,
elmozdulni. Talán azért, mert ha megpróbálok abból kilépni, elbizonytalanodok.
Ez a gondolat a mai evangélium kapcsán merül fel bennem, tűnődök el ezen.
Jézus a
korlátainkat próbálja meg szétfeszíteni. Vagy, legalább is erre próbál rábírni
bennünket. De ezt, Ő, szeretettel teszi, nem bírál, nem korhol, nem ítél el; de
szeretné, ha értenénk, hogy nekünk jó az, ha képessé tesszük magunkat rá, hogy
korlátainkon túl lépjünk. És ehhez szükséges a bizalom. Az, hogy megbízzak
Isten Igéjében, alázatában, és szelídségében, de még irgalmasságában is. Nem
ítél el, nem ítél meg; ellenkezőleg: segíteni próbál együgyűségünkön. Én, az
Ember vagyok az, aki fel nem érem azt, hogy valaki jó szándékkal lehet irántam,
és nem gáncsoskodni akar. Nem ellenemre van, hanem értem!
Hú! Ez a
világ ezt hogyan lehet képes elhinni, megérteni, amikor mi mind egymást akarjuk
kihasználni, a magunk számára felhasználni, úgy, hogy nem törődünk, nem is
érdekel, sőt, az a jó, hogy ne legyen más érdeke annak a másiknak, akit ki
akarok használni, magam alá akarok gyűrni!
Az is az
eszembe jutott most, hogy Pál apostol talán egyetlen csodát sem tett, nem erre
volt kiválasztva. De bölcsességével többet tett, mint ha csodát tett volna.
Tisztsége az lett, hogy érvényt szerezzen Isten igéjének! Az Emberi együgyűség
ellenében lám, azt mondja, hogy bennünk van Krisztus! Isten belülről akar bennünket
átformálni, átalakítani, korlátainkat fellazítani. Azért, hogy Isten, a maga
képére formálhasson bennünket.
Meg
kellene engednünk magunknak, amit Pál olvas ránk. Mert ne mondjuk azt, hogy
hívők vagyunk. Inkább merjünk reálisak lenni, és azt mondani, hogy hívőkké
szeretnénk lenni. Akkor talán sikerül mit kezdenünk szavaival: „Azt akarom,
hogy tudjátok meg, hogyan küzdök értetek, (…) mindazokért, akik nem látták
szemtől-szembe személyemet, hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben
összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, Isten
titkának, Krisztusnak ismeretére, akiben a bölcsesség és a tudomány minden
kincse rejlik.” Minden – így fogalmaz Pál – Krisztusban van, aki bennem van, és
aki szándéka szerint képessé akar tenni rá, hogy boldoggá lehessek, Istennel
közösségben! Ezzel a tudattal, azonosulni segíts engem Istenem, hogy valós
eszközöddé lehessek! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése