2017. szeptember 11., hétfő

Ferenc pápa búcsúmiséjének homíliája az emberi méltóságról és az emberi jogokról



Ferenc pápa búcsúmiséjének homíliája az emberi méltóságról és az emberi jogokról


Tenger nép a tenger mellett Cartagenaban

Cartagena az emberi jogok városa
Ferenc pápa Cartagena városa tengeri bázisának mezején mutatta be látogatása utolsó szentmiséjét vasárnap délután fél öt órakor mintegy félmillió hívő jelenlétében. Utalt a „hősiesnek” nevezett város kétszáz éves szabadságharcaira és idézett a bogotái kongresszus 1985-ös törvényéből: „a jezsuita misszionáriusok egy csoportja, köztük Pedro Claver, Alonso de Sandoval és Nicolás González, a város sok lakójával együtt a XVII. században szót emeltek az elnyomás, főként a rabszolgatartás miatt, követelve a szabadság tiszteletben tartását”. A rabszolgák apostola kegyhelyének városában Ferenc pápa az emberi méltóság és emberi jogok tiszteletben tartásáról beszélt, mégpedig a megbocsátás, a figyelmeztetés, a közösségi együttlét és az imádság útján keresztül.
Elindulni azok felé, akik bántottak minket
Az egyetlen elveszett megkeresésére induló Jó Pásztor példájára utalt a pápa: egynek a vétke mindenkit érint, de főként az áldozatot, neki ugyanis azt kell kezdeményeznie, hogy aki rosszat tett neki, el ne vesszen. Eddigi kolumbiai tapasztalatait összegezve a pápa azokra a tanúságtételekre utalt, melyekben az áldozatok azok felé mentek és azok felé tették meg az első lépést, akik nekik szenvedést, gyakran gyógyíthatatlan testi fogyatékosságot okoztak. Kolumbia már évtizedek óta keresi a békét – mondta a pápa –, és ahogy Jézus tanítja, nem elég, hogy a két fél egymáshoz közeledjék, hanem szükség van a többiekre is. Jézus a megbékélést a felek közötti személyes találkozásban látja, nem elég hozzá az eszmei sík.
Párbeszéd, szövetség, alulról, a népből
A megbékélés elsőrendű szereplője, történelmi alanya a nép maga, a kultúrájával együtt, nem pedig egy osztály, egy csoport, egy elit. Nem kevesek tervéről van szó, amit ők sokak felé irányoznak, hanem olyan szerződésről, amit mindenki megél egy társadalmi és kulturális szövetségben. A párbeszéd mindig két fél között kezdődik, alulról és ezt a jóvátevő találkozót semmi nem pótolhatja. A pápa  utalt a kolumbiai Gabriel García Marquez író gondolatára: „Ezt a kulturális katasztrófát nem lehet sem ólomgolyóval, sem pénzzel elintézni, hanem egyedül a romok fölött a békére neveléssel…”
A pápa élesen elítélte az üzérkedést, a pénzügyi spekulációkat
Ferenc pápa arra buzdította az ország lakosságát, hogy ne nyugodjanak bele az erőszak jelenlétébe, hanem a rosszal szemben teremtsék meg annak ellenszerét a találkozás kultúrájával, ahogy azt Claver Szent Péter tette társaival együtt. A rossz valósága is létezik azonban, azoké, akik kitartanak a bűnben, aminek eredménye a kábítószer-kereskedelem, a törvénytelen pénzforgalom. A pápa élesen elítélte az üzérkedést, a pénzügyi spekulációkat, melyek ragadozók módjára sodornak milliókat pusztulásba és a prostitúció világába.
Végül azt kérte a hívektől, hogy az imádságuk legyen szimfonikus, egyéni hangokkal, különféle tónusokkal, de mégis egyetértő módon, egyetlen kiáltásként. Megtenni az első lépést! – ezt kértem tőletek, együtt menni Jézus felé a többiekkel együtt. Ő pedig azt kéri tőlünk, hogy tegyünk döntő lépést embertestvéreink felé. Ha Kolumbia valóban tartós békét akar, akkor sürgősen el kell indulni ebben az irányba, a közjó, az igazságosság, az emberi természet tisztelete felé, de ez csak úgy sikerül, ha kioldjuk az erőszak csomóit – zárta homíliáját Ferenc pápa a vasárnap délutáni búcsúszentmisén.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése