Anyánk, ki az ő keresztje alatt álltál Könyörögj érettünk!

Anyánk, ki az ő keresztje alatt álltál 

Könyörögj érettünk!

Még tart az élmény, a tegnap esti adorációs képzés élménye, a szentségimádás tapasztalata. Fábry Kornél atya vezeti, a 2020-as Eucharisztikus Kongresszus előkészülete jegyében. Tömve volt a városmajori nagytemplom – hála Istennek. A tanítás alatt, és a szentségimádás során is az idő, a tér és a világban bolyongó ember viszonya foglalkoztatott. Fábry atya említette, hogy számára, egy esti szentségimádás során 20 perc kell ahhoz, hogy a jelenbe tudjon beleállni. Mert Istennel a jelenben lehet találkozni! Márpedig, a szentségimádás célja, hogy találkozzak, közösségre jussak Istennel. Ebből a közösségből, találkozásból lesz megtérésem.

Az én gondolatom erre irányul: mennyire vagyunk, minduntalan megtérő keresztények? Mennyire vagyunk képesek Krisztussal a találkozást megélni, együttlétben lenni?

Hogy beszél hozzánk ma Pál?: „ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne, gyökerezzetek meg őbenne, és épüljetek rá! Erősödjetek meg a hitben, ahogyan tanultátok, és legyen bőséges a hálaadásotok! (…) Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, és benne jutottatok teljességre”.

Lukács pedig, fontosnak tartja megemlíteni, hogy „az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle”, és a tömegben ott égett a vágy, hogy meggyógyuljon.

Megtapasztalása Isten erejének, mely gyógyít! Aki gyógyulni szeretne, az tudatában van annak, hogy szüksége van a gyógyulásra! Belátja, hogy hiányát szenvedi annak, ami Jézusban meg van. A betegséget úgy is fogalmazhatjuk, hogy a teljesség hiánya.

Az vágyakozza a találkozást Krisztussal, aki tudatában van Krisztus isteni erejével, a teljesség erejével, melynek hiányát szenvedi, és melyre vágyakozik. Tudva, hogy nincs más remény rá, hogy e teljességben részesülhessek, csak az, ha érinthetem, ha találkozhatok Krisztussal.

Eljutni a találkozásra. Érezni azt, hogy erő árad ki belőle, érinthetném, már egy karnyújtásnyira van tőlem, de még nem sikerült. Még nem történt meg bennem a csoda, az a teljes változás, mely a teljességre elvezethetne engem! Kornél atyának 20 perc kell ehhez, hogy erre a találkozásra eljuthasson. Nekem lehet, hogy sokkal többre van szükségem, mert máshonnan érkezem a szentségimádásra. Elcsendesedni, kiüresedni, a világból elérkezni Krisztus meghitt csendességébe.

„… kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte” – ezzel kezdődik a mai evangélium. Jézusnak is szüksége volt rá, hogy bele tudjon helyezkedni az Atya csendjébe, békéjébe, nyugalmába. Meg akarta élni, szüksége volt rá, hogy megélje az Atyával azt a személyes találkozást, ahol létre jön Vele a találkozás. A Lelki és szellemi találkozás.

Kornél atyának, tegnap, volt még egy fontos gondolata a számomra. A magunkhoz vett oltáriszentségben – az áldozásban – nem hagyatkozhatunk az érzékszerveinkre. Nem fogunk mást érezni, mint az ostya ízét, zamatát, illatát, tapintását, vagy alakját. Nem látjuk, nem érezzük érzékszerveinkkel benne Krisztust. Ahhoz, hogy az Oltáriszentségben megtapasztaljuk Krisztust, hitünknek szüksége van az értelmünkre. Krisztust kell meghallanom, akkor, amikor magamhoz veszem az átváltoztatásban átlényegült kenyeret, a kenyér színében magát ajándékozó Krisztust, és az Ő erejét. Ő akar megérinteni, amikor én utána nyúlok, hogy érinthessem: „Én vagyok az élet kenyere. (…) Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«” [Jn 6,48-51]

Jézus szavai szerinti, aki belőle eszik kifejezés, azt kell jelentse a számomra, hogy aki azt fogadja el tőle, amit általa küld, nyújt át az Atya a számára – aki azt megérti, elfogadja, befogadja, és él általa -, annak lesz örökké élete, vagyis részt nyer a teljességből!

Felülemelkedni, eltávolodni, kivonni magam a világ zajából, hogy találkozásra jussak Krisztussal, elcsendesedjek, kiüresedjek. Feltétele annak, hogy a találkozás, a jelenben, Krisztussal megvalósulhasson! Ez a valós keresztény élet! Amíg erre nem teszem magam alkalmassá, nem jutok el, és nem keresem minden időben az alkalmat, a lehetőséget, addig nem vagyok keresztény, csupán vágyakozom rá, hogy kereszténnyé legyek! Minden imádságnak, akár kötött, akár kötetlen imádság, annak elmondásának célja az, hogy találkozásra jussak Jézussal. Az ima nem cél, hanem eszköz! A találkozás, is csak az utam része arra, hogy átalakuljak, hogy gyógyuljak, Isten szándékára változzak, a teljesség elfogadására, elviselésére, alkalmassá tegyem magamat! Hát jó, legyen Atyám akaratod szerint! Ki Krisztust adod nekem, és a Szentlélekben bátorítasz! Ámen