Anyánk, ki őt három napig fájdalommal kerested Könyörögj érettünk!

Anyánk, ki őt három napig fájdalommal kerested 

Könyörögj érettünk!

Valahonnan innen kell elindulnunk, és ide is kell érkeznünk: „mert a törvény teljessége a szeretet.” – de, vajon, képesek vagyunk, mi, keresztények, kik Krisztus hívőknek mondjuk magunkat, A Szeretet gyakorlására?

Krisztus törvényét éljük, vagy azt százféleképpen, a magunk hasznára, kedvére, a világi észjárásunk szerint kommunikáljuk, és szédítjük vele egymást is?

Nézzük meg az olvasmány, és az evangélium tanítását e kijelentés fényében!

Ezekiel prófétához beszél az Úr. Arra inti őt, hogy, ha nem beszéli azt, nem mondja el azt, amit az Úr mond neki, nem inti meg a hazugot, az istentelent, akkor annak bűnét rajta fogja számon kérni. Mi ez, ha nem a szeretet felelőssége, amit kell tanúsítani a világban annak, aki Isten embere. Mert, ha nem teszi meg, akkor hitvallása álnokság, képmutatás, igaztalan dolog, mely másokat bűnében megtart, ha nem taszít másokat bűnbe! Igaztalanságáért az igaztalan bűneit Isten, rajta fogja számon kérni! Rajtam is! Mennyivel különb az én vétkem, ha meg sem hallom mikor Isten arra szólít meg, azzal ruház fel, hogy halljam Őt, és mit hallok tőle, azt közöljem azzal, akihez Ő küld engem, az Ő szavával, intésével? Semmivel! Ez ugyan az, ezért ugyan úgy fog engem elmarasztalni Isten!

Hol tart ma a világ? Vajon nem azt kell beismernem, hogy én, aki kereszténynek vallom magam, nem töltöm be küldetésemet, nem hallatom Isten szavát? Éppen ezért, az emberiség teljesen meg van zavarodva, esztelenül, és értelmetlenül csapong, bolyong, tévedések között teng-leng, teljes zavarodottságban, értékvesztésben erkölcsi, morális káoszban vergődik! Ki a felelős érte? Isten, vagy én, akit Isten azért tart, azért ad nekem életet, hogy én legyek a hangja, keze, lába, szíve, cselekvő része? Bizony, én, a keresztény ember vagyok oka annak, hogy a világ rossz irányba megy!

Mit mond az evangélium, a mai evangélium? Tudjuk és egyértelmű ma a számunkra, hogy mi tartozik a vétek kategóriájába? Elmosódott határok, fel nem ismerhető törvények, mert fogalmunk sincs már arról, hogy mit jelent Isten szóhasználatában a számunkra kifejezett, és szeretetként megfogalmazott fogalom! Akkor hogyan is érthetném meg azt, hogy mit akar mondani e kijelentés, hogy „a törvény teljessége a szeretet.”

Ugyan, hogyan is lehetnénk képesek mások hibáit számon kérni, másokat felelősségre vonni, hogyan is találhatnánk egy két tanút, akik véleménye egy és azonos, és akik az Egyház véleményével egyezők, amikor már az Egyház sem képes azonosulni a pápa kijelentéseivel! Hol az Egyház, és hol vannak a Krisztuskövetők? Ki hiteles és ki érdemelhet hitelt? Ki a keresztény és ki a pogány? Vagyunk legalább ketten, akik egy dologban egyet érteni képesek vagyunk, és egyként kérni arra Isten kegyelmét? Siralmas állapotok vannak, és elkeserítő a hitbizonyosság kérdése. Hát még a hitvallásunk kérdése!

Számomra visszatetsző, hogy az ökumenikus imahéten úgy imádkozzuk a hiszekegyet, hogy hiszem az egyetemes anyaszentegyházat. Majd, mikor elmúlik e hét, akkor már azt mondom, hogy olyan nincs, hogy egyetemes, csak olyan van, hogy katolikus anyaszentegyház. Hogy lehet ezzel a zavaros hittel, hitvallásról beszélni? Szabad ilyen gúnyt űzni a hitvallásból? Én ragaszkodom és vallom az egyetemes kereszténység hitét Krisztusban! Nincs felekezeti hitvallás, csak Isten hit van, melyet Krisztus tanításából vallok! Esetleg más kultúrával, mint a másik testvér, mert én katolikus keresztény vagyok, de tisztelem, és Isten szeretetében fogadom testvérnek a másvallású keresztény testvéremet! Mert Én vele, és ő velem, Krisztusban közösségben vagyunk, így testvérek!

Ezt a szeretet törvényt vallom én, próbálom élni, és vágyom közösségben megélni, mely megerősít és megerősítő lehet mások számára is! Kérem e hitemre Istenem áldásodat, és, hogy növeld bennem törvényed bölcsességét, erejét és gazdagságát, mert dicsőségedre akarok élni! Ámen