Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye,
Irgalmazz nekünk!
Én úgy
képzelem el, hogy Ő, Jézus, felment a hegyre, és a tömeg követte őt. Mert
hallgatni akarta, mert Vele lenni akart a tömeg, mert éhezte, és szomjazta a
tömeg az igazságot. Azt az őszinte, és elkötelezett, tiszta szót, ami újra
reményt ad az Embernek, arra, hogy van értelme, van komolysága, de egyúttal
szabadsága is az életre, mely felemel, és mely méltóságra, tiszteletre
alkalmas, képes, és lehetőségekkel teljes! A Remény! Talán ez az az erőforrás,
ami táplálja a hitet is. Hogy bár a szeretetnek hiányát szenvedem, itt, és
most, ebben a közegben, mégis van olyan szeretet, mely boldoggá teheti az
Embert! Csak ne adjam fel a reményt, és a reménytelen állapotomban is őrizzem
meg a békesség és szelídség lelkületét! Sőt, áradni engedjem, rajtam keresztül
a Szentlélek békéjét, derűjét, szelídségét.
Hogy,
mikor lejönni kényszerülök a hegyről, újra bele kell vegyülnöm a tömegbe, akkor
én legyek az, aki a tömegben Isten szeretetének a nyugalmát tudom sugározni.
Jézus
azt állítja, hogy bárki, aki a szeretet hiányát szenvedi el, mert a világ
megszenvedteti azt, aki a szent szeretetre áhítozik, annak hiányát próbálja
betölteni, vagy elviselni kész e hiányt, ne veszítse reményét rá, hogy
megtalálhatja! Csak ne próbáljam ott keresni, ahol nincs, ahol nem lehet, mert
nem tűrik meg ott Istent. A világ bizony Isten szeretetének hiányát szenvedi,
miközben azt képzeli, hogy Isten nélkül is képes lehet rá, hogy a szeretet
boldogságára eljusson. Ezzel még a keresztények közül is sokan így vannak, mert
nincsenek, nem vagyunk tisztában Krisztus fogalmaival. Hogyan is lehetnénk
tisztában Jézus által használt fogalmakkal, amikor Krisztus prófétai,
kinyilatkoztató szavait nem tanítványaként, hanem a világban betöltött
egzisztenciánk felől próbáljuk értelmezni, és felhasználni, egzisztenciális
eszközként hasznosítani. Hasznot akarunk húzni Jézusból, és nem hasznára
akarunk lenni szándékaira, Isten szándékaira!
Nem
véletlenül mondja máshol Jézus, hogy azok, akik már itt a földön megszerzik,
kikényszerítik a világtól jutalmukat, ne várjanak az Istentől is dicséretet!
Tisztítsd
meg lelkemet Istenem a csalárd, és öncélú hatalomvágytól, önkielégítéstől,
önigazolástól, vagy becsvágytól! Tenni tudjam azt, mi Neked kedves, és
türelemmel készüljek arra, hogy Te ismerd el érdemeimet! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése