2017. június 12., hétfő

Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye, Irgalmazz nekünk!



Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye,
Irgalmazz nekünk!


Én úgy képzelem el, hogy Ő, Jézus, felment a hegyre, és a tömeg követte őt. Mert hallgatni akarta, mert Vele lenni akart a tömeg, mert éhezte, és szomjazta a tömeg az igazságot. Azt az őszinte, és elkötelezett, tiszta szót, ami újra reményt ad az Embernek, arra, hogy van értelme, van komolysága, de egyúttal szabadsága is az életre, mely felemel, és mely méltóságra, tiszteletre alkalmas, képes, és lehetőségekkel teljes! A Remény! Talán ez az az erőforrás, ami táplálja a hitet is. Hogy bár a szeretetnek hiányát szenvedem, itt, és most, ebben a közegben, mégis van olyan szeretet, mely boldoggá teheti az Embert! Csak ne adjam fel a reményt, és a reménytelen állapotomban is őrizzem meg a békesség és szelídség lelkületét! Sőt, áradni engedjem, rajtam keresztül a Szentlélek békéjét, derűjét, szelídségét.
Hogy, mikor lejönni kényszerülök a hegyről, újra bele kell vegyülnöm a tömegbe, akkor én legyek az, aki a tömegben Isten szeretetének a nyugalmát tudom sugározni.
Jézus azt állítja, hogy bárki, aki a szeretet hiányát szenvedi el, mert a világ megszenvedteti azt, aki a szent szeretetre áhítozik, annak hiányát próbálja betölteni, vagy elviselni kész e hiányt, ne veszítse reményét rá, hogy megtalálhatja! Csak ne próbáljam ott keresni, ahol nincs, ahol nem lehet, mert nem tűrik meg ott Istent. A világ bizony Isten szeretetének hiányát szenvedi, miközben azt képzeli, hogy Isten nélkül is képes lehet rá, hogy a szeretet boldogságára eljusson. Ezzel még a keresztények közül is sokan így vannak, mert nincsenek, nem vagyunk tisztában Krisztus fogalmaival. Hogyan is lehetnénk tisztában Jézus által használt fogalmakkal, amikor Krisztus prófétai, kinyilatkoztató szavait nem tanítványaként, hanem a világban betöltött egzisztenciánk felől próbáljuk értelmezni, és felhasználni, egzisztenciális eszközként hasznosítani. Hasznot akarunk húzni Jézusból, és nem hasznára akarunk lenni szándékaira, Isten szándékaira!
Nem véletlenül mondja máshol Jézus, hogy azok, akik már itt a földön megszerzik, kikényszerítik a világtól jutalmukat, ne várjanak az Istentől is dicséretet!
Tisztítsd meg lelkemet Istenem a csalárd, és öncélú hatalomvágytól, önkielégítéstől, önigazolástól, vagy becsvágytól! Tenni tudjam azt, mi Neked kedves, és türelemmel készüljek arra, hogy Te ismerd el érdemeimet! Ámen


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése