Jézus Szíve, minden erény mélysége, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, minden erény mélysége,

Irgalmazz nekünk!

„Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke.” – fohászkodom magam is, felhasználva a zsoltáros szavait!

Mert Pál szavait ma úgy hallom, mint aki tanúskodik a Lélek erejéről. Nem több mint személyes tanúság. Amit pedig állít, azt a élek állítja, hogy higgyem a Lélek erejét! De, nem vehetem magamra, csak mert Pál mondja. Azt élnem, nekem kell, a megtérés által! Megengedővé lenni a Lélek erejének, hogy változásra bírjon, bírhasson. A hit ereje legyőzhesse az egómat, aki vagyok, mint evilági lény. Pál erre képes volt, és általa, a Benne életre kelt Lélek által, azok is, akikről beszél.

Mi ebből számomra a tanúság? Hogy lehetséges, ha én lelki emberré alakulni vágyom, kész vagyok, és engedelmességre bírom egómat. Alárendelni az egót a Léleknek. Ma már ezt így kell kijelentenem, mert az emberi elme olyan mértékben eluralkodott a Lélek kegyelmein, hogy a tudatom leépítéséről, alárendeléséről a tudatosság szintjéről kell visszabontani. Alázatot gyakorolni, hordozni, tanulni, képességét viselni.

Pál tanításával juthatok el oda, hogy az evangélium szavaival foglalkozhassak, értését kutathassam. Kérve az Igazság Lelkének bölcsességét, és békességét. Mert Jézus szavai nagyon kemények, és határozottak. De, vajon, a szavai óta eltelt kétezer év során milyen változáson ment át az ember, és az emberek kommunikációja? Mert, ha nem ennek a realitásában hallgatom Isten szavát, akkor csak félrehallás, félremagyarázás lehet belőle. Márpedig, én nem a világ zajából akarom értelmezni Istent, hanem a Lélek csendjéből szeretném kibontani. Pontosan azért, amiért lelki életem javára, Isten dicsőségére akarom magamat megengedővé tenni.

Na most, a harag, az indulat, a békétlenség, az egy érzelmi, és lelki állapot megnyilvánulása. Amiben benne vagyunk legalább ketten: én, aki békétlen vagyok, és a másik, aki békétlenséget szít bennem. Ugyan, ki felelősebb azért az állapotért, ami bennem eluralkodik, annak ellenére, hogy törekszem a szentségi életre? Jézus szavai, ilyen módon bár személyesek, mégis minden keresztényhez egyformán szólnak, gondolom én. Tehát én ne szítsam a haragot, ugyanakkor, ne engedjem magamon eluralkodni a haragot, abban a tudatban, hogy mindegyikünk szentségi életre vágyik. De ezt kommunikációval is kell szolgálni, művelni! Tudatosítani egymásban, hogy amit teszek, nem ellenedre teszem, nem akarok benned békétlenséget, haragot gerjeszteni, de én sem akarok haragvó lenni, mert az életszentségre törekszem, eközben szolgálni akarom a Te törekvésedet is, mely életszentségre szólít engem!

Ebben a Légtérben kellene mozogni a keresztény embernek, és ebben a Légtérben kellene életteret biztosítanunk egymás számára. Isten jelenlétében mozogva, mozgásteret teremtenünk egymás számára. Ebben kérem Istenem, Atyám, Teremtőm, kegyelmeidben a megerősítést magam és szeretteim számára! Ámen