Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,
Irgalmazz nekünk!
Csak
Isten van, és általa én vagyok. Ebben az összefüggésben, kapcsolatban,
szövetségben van minden más. Aki, és ami van! A Van, a valóságom, ha nem ebből
az összefüggésből születik, fejlődik, bontakozik ki, akkor félrecsúszik,
eltorzul, és torzóvá lesz. Felnőttként, személyiségként, látok valamit, ami
alapvető kapcsolatrendszeremet befolyásolja, zaklatja, elidegeníteni próbálja,
vagy elmélyíteni. Mennyi a felelősségem, esélyem, lehetőségem rá, hogy
valóságom a teljesség felé haladjon, a teljességre juthasson?
Ez attól
nem egoizmus, hogy vallom, hiszem és élem, hogy minden ember ebben az Istennel
személyességben létező valóságomnak a része. Attól válik azonban mégis
egoizmussá, hogy a valóságom szereplőivel nem vagyok ebben a hitben egy, közös,
és azonos. Itt kezd el torzulni, és torzulásra kényszeríteni engem is a valóságom.
Bizony,
sokszor bizonytalan térben találjuk magunkat, és sok esetben pontosan olyankor,
amikor azt reméljük, hogy jó úton haladunk. Azt állítom, hogy az
elbizonytalanodásra jutásban mi magunk is ludasok vagyunk, amiért nem
sugározzuk a bizonyosságot, a biztonságot, mert nem vagyunk képesek a
határozottságot képviselni.
Tehát,
életem és valóságom biztos pontja Isten léte, és Isten bizonyosságom. De ez nem
épülhet másra, mint a hitre. Különben olyan külsőségekre vagyok kénytelen
hagyatkozni, melyek tőlem függetlenül bármikor változhatnak. Mert változó a
világ, a teremtett valóság, mely minden pillanatban, melyet életemnek hívok,
engem is változásra késztet, és kényszeríthet. Az állandó mindenben és minden
időben az Isten, az egyedüli Isten!
Jézus
erre az állandóságra irányítja figyelmemet! A Lélek szemével látni, és
érzékelni mindent! Az állandóságban meggyökeresedni, biztos alapra építkezni,
hogy felépülhessen a magam szikla szilárd alapokon álló házam, váram, mely
boldogságot termő képességgel bírhat! Része lehessen Isten országának! Segíts
ebben Istenem! Ámen
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése