Kik örvendeztek a
dicsőségben és vigadoztok hajlékaitokban (149. zsoltár).
Ments meg, Uram minket!
Két,
vagy inkább három, mellékesnek tűnő mondat vált ma sokatmondóvá számomra: „Sok
ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni.
Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent
megmagyarázott nekik.”
Megjegyzés,
utalás csupán arra, ahogy Jézus működött! Soha nem arra hivatkozott, amit ő
tett, vagy, ami a saját filozófiája, logikájából eredő következtetés volt. Arra
törekedett, hogy megértsék! Saját maga is kitért rá, hogy nem akar önmagából
kiindulni és önmagát tömjénezni. „semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom
ezeket, amint az Atya tanított engem.” [Jn 8,28]. Vagy „semmit sem teszek
magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem.” [Jn 12,49]
Ez
vonatkozik a példabeszédeire. A harmadik mondat, számomra azt jelenti, hogy
amit tanítványai leírtak, azok a dolgok abból születtek, amit ők megértettek
Jézus magyarázatából. Ha ők egymással is közösségben voltak, akkor biztosra
vehető az is, hogy ők, egymás között, beszélgettek mindarról, amit láttak,
hallottak, felfogtak és megértettek Jézus életéből. Tehát egymásra is hatottak,
és így, közös lett az, amit számukra Jézus átadott mindabból, amit az Atya rá
bízott.
Jézus,
amikor Isten országáról beszél, mondhatjuk úgy, hogy vizionálja Isten
közösségét, az Istenhívők közösségét. Erről Lukás ír. Talán Ő volt az, aki az
apostolok elbeszéléseiből, az összeszedett információkból meg tudta fejteni, ki
tudta bontani mit is akar jelenteni, és miért volt fontos oly sok
példabeszédben megvilágítani az Isten országának mikéntjét: „Az Isten országa
nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy
‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.” [Lk 17,20-21] Biztos, hogy ez a
kijelentés a zsidó emberek számára, a zsidó kultúra számára idegen volt.
Azoknak, akik ki sem mondhatták Isten nevét, hogyan is érthették volna azt,
hogy közöttünk van? Pedig az ószövetségi iratok is beszélnek erről: „Mert az
Úr, a te Istened, aki közöttetek van” [MTörv 6,15], vagy: „közöttetek van az
Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten” [MTörv 7,21].
De,
hogyan érthetem én azt, hogy Isten országa közöttetek van? Azt állítják, hogy
ma már nincsenek próféták. Ha így lehet, akkor azonban nem azért nincsenek,
mert már elküldte Isten a Fiút, Akiben kinyilatkoztatta, kijelentette magát.
Hanem, azért mondhatjuk azt, hogy nincsenek, mert a Fiú kinyilatkoztatása által
bárki, és mindenki kerülhet olyan személyes kapcsolatba Istennel, amilyen
személyességre eljuthatott egy próféta.
Nekem
magamnak kell kiüresíteni önmagamat. Eltávolodni! A már kiformált ember
személyiségemet a világ minden kötöttségétől eloldani, ami eltávolít Istentől.
Legyen az érzelem, vagy tudás, birtoklás, vagy kötődés. Figyeljük csak meg,
Pál, Filippi levelében hogy ír: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely
Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta
Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz
ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és
hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.
Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” [Fil
2,5-8] Jézus képessé lett arra, hogy Isten-mivoltától eltávolodjon, azért, hogy
hozzánk, emberekhez hasonlóvá lehessen. Mert meg akarta értetni velünk Isten
szándékát! Úgy általánosságban, az Istennek, az Emberrel való szándékát. A
következő lépcsőfok az, amikor én, személyesen, magamat kiüresítem, hogy
meghalljam Istennek, velem személyes szándékát, mely Jézussal való
közösségemből, a kinyilatkoztatásba kapcsolódik, azt váltja személyessé.
Mindezt azért, hogy azért az országért legyek, lehessek, melynek közegében
vagyok, de melynek részévé akar tenni engem Isten! Bennem akar lenni, hogy
általam növekedjen a világban.
Vagyis,
hogy ember lehetek, emberségemet ne tekintsem olyan zsákmánynak, melyhez
ragaszkodnom kellene. Hiszen, azért lettem emberré, hogy szabad akaratommal
képes lehessek igent mondani a Teremtő, velem való szándékára. Mert bennem akar
megdicsőülni Ő! Nagyon nehezemre esik, kiüresíteni magamat, eltávolodni világi
énemtől, kötődéseimtől, függőségeimtől, kényszeredettségeimtől. Különösen, hogy
a világban lét egyben azt is jelenti, hogy a környezet és a körülmények
magukhoz láncolnak, elvárásokkal, és meg nem értésekkel.
Mégis,
Istenem, arra kérlek, hogy kegyelmeddel táplálj engem, mert tudom, hogy éhem és
szomjamat csak az olthatja! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése