Kik az igazságot éheztétek és szomjúhoztátok, és már az egek édességévet megelégíttettetek

Kik az igazságot éheztétek és szomjúhoztátok, és már az egek édességévet megelégíttettetek

(Máté 5).

Ments meg, Uram minket!

A mai vasárnap már nem tartozik szorosan a karácsonyi titok megünnepléséhez. A miseruha színe sem fehér, hanem zöld. Hogy nem tartozik szorosan Vízkereszthez sem, azt mutatja az a szokás is, hogy ha a korai Húsvét miatt Vízkereszt után már nem lehet hat vasárnapot közbeiktatni a Húsvétra való előkészület megkezdéséig, akkor azokat a vasárnapi miséket a Pünkösd utáni 23. és 24. vasárnap közé iktatják be.
Ennek a négy misének a karénekei közösek és mind Krisztust magasztalják, mint Istenünket. Szent Pálnak az előző vasárnap megkezdett leveleit folytatja az Egyház. Megmutatja a népek apostola, hogy mily békésszívűnek és szeretőlelkűnek kell lennie annak, aki aláveti magát a királyként előttünk megjelenő Krisztusnak.
Az evangélium ismét Krisztus istenségét nyilatkoztatja ki. Az a Krisztus, aki Kánaánban a vizet borrá változtatta, most csak kinyújtja kezét és meggyógyul a bélpoklos. Sőt szavával távolról is meggyógyítja a százados beteg szolgáját. De tanuljuk meg mi is a bélpoklostól a mély alázatosságot és a századostól az élő hitet, hogy királyunk meghallgassa a mi könyörgésünket is.
Isten jobbjának nevezi az Úr Jézus Krisztust az Egyház. És valóban nagy dolgokat cselekedett az evangélium szerint, amikor a földön járt. De nagy dolgokat cselekedett mi velünk is nem egyszer; ezt meg kell mindegyikünknek vallania és ezért hálásan mondhatjuk az Egyházzal ezt az imádságot is.

Introitus: Királlyá lett az Úr, ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget.