2017. január 23., hétfő

Kik megrészegedtetek az Isten háza bőségével és a gyönyörűségnek patakjával itattattok



Kik megrészegedtetek az Isten háza bőségével és a gyönyörűségnek patakjával itattattok (35. zsoltár).

Ments meg, Uram minket!


Új szövetség! Ma hallom meg e kijelentést így. Mennyire képes számomra új lenni e kijelentés? Mennyire vagyok képes ma, én, megújulni e kijelentésben? Új szövetségre lépni, megújítani Istennel a szövetséget?
De, fontos a második mondat is. És talán pontosan ebben a második mondatban teljesedik ki, teljesedhet ki az Új: „Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.” Ugyan ez kell, hogy számomra is működjön: előbb meg kell halnom korábbi bűneimnek, hogy új szövetségre léphessek Krisztussal! Már most, ebben az életben! Már most, ezen a napon! Minden nap, amikor alkalmat tudok teremteni arra, hogy újra közösségre lépjek Jézussal, Istennel. Módom van rá! Egyedül rajtam múlik az, hogy mikor teszem képessé magam arra, hogy „felkeressem” Istent, Aki bennem lakik. Hiszen azzal, hogy lelke által élek, részévé lettem! Bár, szabad akarattal ajándékozott meg, pontosan azért, hogy bármikor én jelenthessem ki, ha meg akarom Vele újítani a kapcsolatomat.
Ő soha, egy pillanatra sem kényszeríti rám akaratát. De szüntelen kész rá, hogy velem közösségre lépjen! Erről, gyönyörű szavakkal győzködik Jeremiás: „Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel.” [Jer 31,3]
Ki az erős és hűséges hozzám? Hiszem, hogy erre maga az Isten felel az Írásból: „Tudd tehát, hogy az Úr, a te Istened erős és hűséges Isten, aki ezerízig megtartja a szövetséget, s az irgalmasságot azokkal szemben, akik szeretik őt, s megtartják parancsait” [MTörv 7,9]
És mit mond a mai evangélium?: „Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst” Ki kötözheti meg az erős és hűséges Istent, ha nem én, ki szabad akaratommal döntök ellene! Másként, mert nekem úgy tetszik, hogy szabad akaratommal ellene fordulok.
Nos, így kell értenem a mai evangéliumot: „Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.”
Az én ellenkezésem által válik tisztátalanná a Lélek! Vagy, legalább is, ezt fogják látni rólam az emberek, hogy lám: „Tisztátalan lélek van benne”! Mert tanúságom nem arról szól, Aki az életet lehelte belém. Hanem, számból a rothadás lehelete fog áradni, mert önmagamról tanúskodom a Lélek ellenében!
Mert Isten igazsága abban nyilvánul meg, aki hittel él, „ahogy írva van: „Az igaz a hitből él.” [Róm 1,17] Alakíts engem hitedben hívővé, hogy igazságod szerint legyen életem! Ámen
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése