Kik mint a pálmafák virágzotok és mint a Libanus cédrusfái megsokasodtok az Úr házában

Kik mint a pálmafák virágzotok és mint a Libanus cédrusfái megsokasodtok az Úr házában (91. zsoltár).

Ments meg, Uram minket! 

Mondjuk, hogy itt azzal folytatódik Jézus gondolata, hogy „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” [Jn 15,16]

Hiszen, Jézus, a mai evangélium szavai szerint, „maga” választ magának rokonságot! Azaz: azokkal tekinti magát rokonságban, Akik, úgy, ahogy Ő is, megcselekszik Isten akaratát!

Uram, mi a Te akaratod velem?!

Márk, az evangéliumában, nagyon óvatosan szemezget Jézus életéből eseményeket, melyekkel példázni akarja Isten, emberrel való szándékát, illetve Jézus Krisztusban való kinyilatkoztatását. Ha ennek az evangéliumnak csak a 3. fejezetét nézem végig, akkor azt látom, hogy 6 epizódot említ, emel ki Jézus életéből, működéséből. Olyanokat, amikből példákat tud felmutatni arról, hogy mi Jézus logikája, gondolatmenete, szándéka, mire szenteli az életét! Márk evangéliuma 16 fejezet, és a 16 fejezet végig példákat mutat be, eseteket taglal, amikből Jézus istenemberi mivoltára mutat rá. Vajon miért? Talán azért, hogy rámutasson arra, hogy az Emberből milyen módon válhat Istenek szándékára való teremtmény! Mert az Ember teremtmény, az Isten akaratából, és az Isten szándékára teremtett lény! Na, ez az alázat, hogy az Ember erre alkalmassá tegye magát!

Jézus példája szerint, aki így nevel bennünket: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek.” [Mt 11,29] Igen, ez nem példa, ez kőkemény figyelmeztetés, tanítás, ezért nem Márknál olvassuk ezt, hanem Máténál!

Szelídséget és alázatot kell tanulnom Jézustól, ahhoz, hogy engem rokonának valljon, illetve, hogy felismerni képes legyek, mi velem Isten akarata!

Igen, a világ más lehetne, ha mi keresztények nem akaratosak lennénk, és a magunk akaratát akarnánk beteljesíteni, vagy mások akaratának akarnánk megfelelni, hanem szüntelenül kutatnánk azt, hogy mi velem Isten szándéka, akarata.

Tömören ezt úgy fogalmazom meg, hogy nekem, emberként, keresztényként, nem kiszolgálnom kell a világot, hanem szolgálnom. Ha szolgálója lennék Istennek, akkor szolgálhatnám a világot is. De amíg kiszolgáltatom magam a világ kénye-kedvének, addig nem vagyok képes szolgálni Istent és embert sem. Talán ezen a ponton torzul el emberségünk. Amikor a világ vallásának eszközeként, annak alárendeljük hitbizományunkat, hitünket. Kiárusítjuk azt a franchise rendszert, melyet Isten ránk bízott, ahogy az evangéliumban az ember a talentumait a szolgáira. (Mt 25, 14-30)

Jézus barátjává lenni! „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.” [Mt 7,21]

Tanítványság és barátság. Tanítványság és apostolság. Azt hiszem, hogy úgy van összefüggés e fogalmak között is, ahogy a barátság, az együttélés és a házasság között is. A barát és a házastárs között van elköteleződésben lényeges különbség! De egyik fogalmat sem a külsőség fogja definiálni, hanem az a misztérium, titok, melyről csak utólag tudjuk azt kijelenteni, hogy ez az!

Benne lenni abban az Éterben, abban a Légtérben, mely Légteret az Isten Lelke hatja át, és szenteli meg, csak az Igaz Hit képes érzékelni! Istenem, Atyám, ki Krisztusban tetted mindezt nyilvánvalóvá, bennem és engem tegyél érzékennyé rá! Hinni akarok, és hittel élni vágyom!