Évközi harmadik hét vasárnapja

Évközi harmadik hét vasárnapja

Elkötelezetten

Avilai Szent Teréz írásaiból kitűnik, hogy oly közvetlen hangnemben beszélgetett Istennel imádságaiban, ahogyan az a jóbarátok között szokás. Lejegyezte, hogy amikor rengeteg gondja volt az általa alapított szerzetesházakkal és sokat kellett utaznia az ügyek intézése miatt, kibicsaklott a bokája. Alig tudott járni és ez bizony nehezítette teendőinek végzésében. Imádságában megkérdezte Jézust: Hát ez most miért történt, Uram? Az Úr Jézus válaszát hallotta szívében: Én így szoktam bánni a barátaimmal. Erre Szent Teréz visszaszólt: Hát akkor ezért van olyan kevés barátod!
A Szent Teréz kiváló humorát igazoló esetet azért hozom példaként, mert a mai vasárnap evangéliuma kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, milyen kapcsolat fűzte Jézust az általa meghívottakhoz és milyen kapcsolatban vagyunk mi vele. Az evangéliumi történet Jézus nyilvános működésének kezdetéhez köthető. A Galileai-tenger partján járva halászokat pillant meg és meghívja őket. Elsőként Simon Pétert és testvérét, Andrást, majd pedig Jakabot és Jánost, akik szintén testvérek voltak. Az Úr Jézus nem barátokat akar szerezni magának, hanem tanítványokat. Úgy gondolja, hogy az általa választott halászok alkalmasak arra, hogy követői legyenek, elkísérjék őt tanító útjain. Ugyanakkor időben távolabbra is gondol, hiszen a most választottak, akik az évek során nap mint nap vele vannak, fültanúi az általa mondottaknak és szemtanúi cselekedeteinek, hogy az Úr földi életből való távozása, mennybemenetele után az ő tanúi legyenek. Jézus nem egy baráti társaságot, nem egy rajongói klubot akar létrehozni, hanem tanítványokat, követőket gyűjt maga köré, akik készek arra, hogy elsajátítsák mesterük életmódját. És nem is szolgákat akar, akik útjai során majd minden kívánságát teljesítik, hiszen éppen ő akar mindenki szolgája lenni. Túlzás volna barátinak nevezni Jézus és az apostolok kapcsolatát, főként olyan értelemben, amit a mai szóhasználatban barátságnak nevezünk. Ha közvetlen is a kapcsolat köztük, mindig tudható, hogy ki a mester és kik a tanítványok. Az evangéliumok lapjain a barátság szóval is találkozunk, mint olyan kifejezéssel, amely Jézus és tanítványai kapcsolatát jelöli meg. Amikor a szeretet parancsáról beszél, Jézus utal arra, hogy a kereszthalált önként, szeretetből vállalja: „Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Lk 15,12-13). Majd pedig hozzáteszi: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam” (Lk 15,14-15).
Jézus barátságosan közelít hozzánk, minden emberhez, de ezt sose vegyük haverkodásnak. Arra hív minket, hogy legyünk a követői, éljünk úgy, ahogyan ő élt és aszerint, amit ő tanított. És arra hív, hogy az egykori apostolokhoz hasonlóan mi is legyünk az ő küldöttei és tegyünk róla tanúságot a világban. Tegyük ezt úgy, hogy akik baráti szeretettel közelednek hozzá, azok elkötelezett követőivé váljanak!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit földi életed során tanítottál és cselekedtél az emberek javára. Ők megismerték a te életedet, látták találkozásaidat az emberekkel, megtapasztalták a csodákat, amelyeket az Atya segítségével cselekedtél. Te arra hívsz minket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad minden ember felé kiárad. Taníts minket, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.