Kik az Úr házában laktok és örökkön örökké dicséritek ötet

Kik az Úr házában laktok és örökkön örökké dicséritek ötet (83. zsoltár).

Ments meg, Uram minket!

Gyávaság, a hit hiányából ered! Ha hitem kevés, akkor nem vagyok Krisztussal közösségben! Igen, ha a világgal megalkuvó vagyok – mert életemet, egzisztenciámat, anyagi érdekeimet stb. féltem, – akkor az, gyávaság is, tehát, hitemben gyengeségem!

Bátorkodtam a minap kijelenteni, hogy hitképességünkkel van baj – nem is a lanyhaságunk a legsúlyosabb nehézségünk. Ott, akkor, erre senki sem reagált, senki nem mondta azt, hogy tényleg, így van. Fel sem ismerjük gyengeségünket! Szépítgetjük, sminkeljük állapotbeli helyzetünket, hogy felmenthessük magunkat felelősségünk alól. Én ezt tartom magam számára langyos kereszténységnek, éppen ezért bűnömnek.

Hálát adok Istennek, hogy felmentett engem a világgal való parolázás alól. Talán mert látta, hogy nem tud engem másképpen megmenteni. Éppen ezért, kegyelmet adott, hogy legyek inkább prófétája. Kérügmám lehet, és erről szólhatok, hirdethetem a szabadulást! Hogy Isten angyala ott toporog körülöttünk, csak vágyakoznunk kell rá, hogy megszabadítson, ugyanakkor meg kell lépnünk azt, amire nem tanítottak, de amire szükségünk van ahhoz, hogy Isten előtt bizonyítsuk: akaratunk, hogy Hozzá ragaszkodunk, Rá bízni képesek vagyunk magunkat, amikor ideje van annak. Mert nem marad más biztonságunk, és bizonyosságunk, csak az, hogy kegyelmére hagyatkozom! Tudomásul kell vennünk, hogy olykor, és személyem vonatkozásában, még az Egyház törvényeinek biztonsága ellenében is, Istenben van a bizonyosság és a biztonságom! Nincs másban erőm, csak Istenben! Hogy hitemben válhassak erőssé, megingathatatlanná!

Ha jól megnézzük, Pál olyan hitképességeket sorol fel példaként, melyek törvény felett állnak. A halálból hívott engem is életre Isten, hogy Neki éljek! De előbb, alázatra tanított, mert arra volt szükségem. Ahhoz, hogy aztán, új életem lehessen. Képessé tett rá, hogy elengedjem azt, amihez ragaszkodtam. Mert aki meg akarja menteni, elveszíti azt, „aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.” [Mt 16,25]

Fel kell fedeznünk, meg kell bizonyosodnunk arról, bizonyosságot kell szereznünk arról, hogy eljegyzettek vagyunk! Gyávasággal ez nem megy. Bátorságban lakik a Lélek! Ózeás tudta ezt már, és nem is rejtette véka alá: „eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.” [Oz 2,21-22]

Köszönöm Atyám, Istenem, hogy bizonyosságodra elvezetsz engem, hogy e bizonyosságban megerősítesz engem, hogy hitem acélosodjon, erősödjön. Hitemmel szolgálni akarlak téged! Ámen