2015. július 11., szombat

Évközi tizennegyedik hét szombatja



Évközi tizennegyedik hét szombatja


Az Egyház és a világ, az egyházi közösség és a társadalom közössége egymás mellett él és különbözőségeik ellenére egyaránt az emberek javának szolgálata a célja mindkettőnek. Ésszerűnek tűnik és várhatóan jó gyümölcsöket terem együttműködésük, ha megfelelő szellemben, az isteni törvényeket tiszteletben tartva végzik szolgálatukat. A két közösség a ma ünnepelt Szent Benedek korában, tehát az V. és VI. század fordulóján még nem volt oly módon szétválasztva, miként napjainkban a világ számos országában. Az erőteljes szétválasztás igénye a felvilágosodásnak nevezett korban jelent meg. Korábban az emberek vallási és társadalmi élete egybefonódott, szorosan összekapcsolódott. Ezért értelmetlennek tűnik a szerzetesi életet úgy értelmezni, mintha az a világtól való elzárkózás és elkülönülés lett volna, hiszen az első szerzeteseket sem nyugaton, sem a keleti hagyományokat követőket nem ez motiválta, hanem az Istennek való teljes odaadás és az emberek szolgálata. E kettős irányultságot fejezi ki Szent Benedek szerzeteseinek jelmondata: Imádkozzál és dolgozzál, azaz szenteld életedet Istennek az imádkozás által és az embereknek a munka által.
Az ünnep evangéliumában Péter apostol kérdésére válaszolva Jézus a tanítványok evilági és örök jutalmáról, az üdvösségről beszél. E jutalomra nem csak a szerzetesek számíthatnak, hanem mindazok, akik életüket Istennek szentelve dolgoznak az emberekért.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, égesd szívembe, amit Jeremiás prófétának mondottál és ígértél: „Ne mondd, hogy túl ifjú vagy. Menj, ahová küldelek; hirdesd, amivel megbíztalak! Ne félj semmitől, én veled vagyok és őrködöm feletted”. Uram, bízni akarok benned, csak egy szóval mondd és én elindulok, hogy célhoz érve csodáidat lássam.
J. Sauvage 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése