Áldott légy! 4.

Laudato si’ – III. Az enciklika bevezetése

Június 18-án a Vatikánban, a szinódusi aulában bemutatták Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikáját, melynek ismertetésére Török Csaba teológust, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük fel. Elemzését naponta, folytatásokban adjuk közre.

„Ez a nővérünk [a Föld] felkiált a miatt a kár miatt, amelyet az Isten által belé alkotott javak felelőtlen felhasználása és az azokkal való visszaélés révén okozunk. Azzal a gondolattal nőttünk fel, hogy birtokosai és urai vagyunk, ami jogot ad kizsákmányolására. A bűn által megsebzett emberi szív erőszakja világossá válik azokban a betegségtünetekben is, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényekben tapasztalhatunk” (LS 2). Ferenc pápának ez az erőteljes felütése megvilágítja, hogy mit is jelent: az ember a földből vétetett (ld. uo.; vö. Ter 2,7). Ez a sokszor elfelejtett igazság mind a hit, mint a fizikai valóság rendjében összekapcsolja az ember és a „közös otthon”, a teremtett világ sorsát.

Ez az oka annak, hogy számunkra semmi sem lehet közömbös, ami ebben a világban történik (LS 3–6). Ugyan átfogó ökológiai enciklika eddig még nem jelent meg, az egyház mégis szüntelenül igyekezett reflektálni a környezetet érintő kérdésekre. XXIII. János pápa Pacem in terris kezdetű enciklikája nem csak a háború elkerüléséről szólt, de megmutatta a teljes értékű béke útját. Utódja, VI. Pál már nyíltan beszélt az „ökológiai katasztrófáról”, amely „az emberiség magatartásának radikális megváltoztatását követeli”, különben a tettes, az ember végül maga is áldozattá válik (vö. Octogesima adveniens, nr. 416–417). II. János Pál pápa ugyancsak szólt ennek az emberi átalakulásnak a szükségességéről, így fogalmazta meg az „ökológiai megtérés” igényét (Általános kihallgatás, 2001. január 17). XVI. Benedek Caritas in veritate kezdetű enciklikájában szintén rámutatott arra, hogy kultúránk hibás működése, kilengése okozza azokat a károkat, amelyeket a környezetben tapasztalhatunk (nr. 51). Ez a kérdés nemcsak a katolikusokat, de minden keresztényt foglalkoztat (ld. LS 7–9) ­– Ferenc pápa külön is kiemeli Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkának ezen a téren tett megnyilatkozásait.

Nem csoda hát, hogy Assisi Szent Ferenc üzenete napjainkban egyre aktuálisabb (LS 10–12). „Tanúsága megmutatja, hogy az integrális ökológiának olyan kategóriák iránti nyitottságra van szüksége, amelyek meghaladják a matematika vagy a biológia nyelvezetét, és amelyek összekötnek minket a tulajdonképpeni emberivel. (…) [Ferenc] az egész teremtéssel lépett kapcsolatba, és még a virágoknak is prédikált…” (LS 11).

A pápa ehhez az „integrális”, vagyis „egész szerinti” ferenci szemlélethez kapcsolódik mostani dokumentumával, tudva, hogy itt minden ember közös fáradozására lesz szükség. Miközben megköszöni mindazok munkáját, akik a teremtésvédelem terén már eddig is fáradoztak, új párbeszédre hív „mindenkit arról a módról, ahogyan bolygónk jövőjét alakítanunk kell. Olyan párbeszédre van szükségünk, amely mindenkit egybegyűjt, ugyanis a környezet helyzetének általunk megélt kihívása, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és mindannyiunkra tartoznak. (…) Új, egyetemes szolidaritásra van szükségünk. Ahogyan Dél-Afrika püspökei megjegyezték: »mindenki talentumaira és elköteleződésére szükség van, hogy az Isten teremtését ért emberi bántalmazás által okozott károkat újra jóvá tegyük«.” (LS 14). Ezért lehetnek ugyan sajátos „címzettjei” ennek a dokumentumnak (pl. felelősséget viselő politikusok, ld. LS 15), az üzenet mégis mindenkié. A dokumentum egyes fejezetei egy-egy konkrét vetületre összpontosítanak, ám vannak központi kérdések, amelyek különösen is nyomják a pápa szívét: a szegények és a bolygó törékenysége közötti kapcsolat, a meggyőződés, hogy a teremtett világban minden létező kapcsolatban áll egymással, a hatalom új modelljeire vonatkozó kritika, a gazdaság és fejlődés megújult értelmezésének kihívása, az ökológia emberi értelme – és így tovább (ld. LS 16). Mindezek irányok, kérdések, szempontok, amelyeket a dokumentum nem lezár, sokkal inkább kinyitni, felvetni igyekszik. Az út, amely a megoldáshoz vezet: a párbeszéd és a közös cselekvés. Ennek előmozdítása a pápa célja.