Évközi tizennegyedik hét keddje

Évközi tizennegyedik hét keddje

A mai evangélium egy ördögtől megszállott ember meggyógyításával indul. A megszállottságot a személy némasága, beszédképtelensége jelzi, a gyógyulás hatékonyságát pedig az, hogy az illető megszólal. A gyógyulás annak köszönhető, hogy Jézusnak, az Isten Fiának hatalma van a gonosz lelkek felett és képes kiűzni őket az emberekből. Mi legalábbis így gondoljuk, a korabeli nép viszont nem tudta hová tenni Jézus különleges képességét. Mivel hasonló csodatevő erővel még sosem találkoztak, találgatás indul meg köztük, honnan van Jézusnak ilyen nagy hatalma. A farizeusok egészen furcsa, bár logikusnak tűnő megoldást találnak. Úgy vélik, csak az képes parancsolni az ördögnek, aki magával az ördöggel szövetkezik. Logikájukban azonban ellentmondás van: miért engedné az ördög saját hatalmának megcsorbítását egy ember, Jézus számára?
A gyógyítás utáni részben Máté evangélista összefoglalja Jézus tevékenységét: az Úr tanít, hirdeti Isten országának örömhírét, és meggyógyítja a betegeket. Észreveszi az emberek baját és fáradtságát, aggódik értük, gondoskodni szeretne róluk. Tudja, hogy gyógyító érintésével és igazságra vezető szavával nem juthat el mindenkihez személyesen. Mindez már bevezeti a holnapi szakaszt, amelyben tanítványokat választ, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, ma az összes elhagyatottra gondolok, mindazokra, akik egyedül, szörnyen egyedül vannak, mert rád, Uram, sosem hagyatkoztak. Uram, Te a közösséget akarod, hogy a bűn tépte szakadék dacára egymáshoz kapcsolódjunk. Te akarod, hogy egyek legyünk, mint ahogy az Atya és te egyek vagytok.
M. Quoist