Évközi tizennegyedik hét csütörtökje
Az
apostolok kiválasztása és hatalommal való felruházása után Jézus konkrét
tanácsokkal indítja útnak küldötteit. E tanácsok egy része lelki jellegű, míg
másik részük gyakorlati. Az apostolok azzal a tudattal indulnak el, hogy nem a
maguk nevében kell tanítaniuk és cselekedniük, hanem az őket küldő Jézus
nevében. Ez két alapvető dolgot feltételez részükről: alázatosságot és
bizalmat. Alázatosnak kell lenniük abban az értelemben, hogy semmiféle erőt,
hatalmat vagy éppen eredményt nem tulajdoníthatnak maguknak. Mindent Jézus
nevében tesznek, az ő tanítását hirdetik, neki szereznek dicsőséget s nem
maguknak. Bizalom is jellemzi őket, ami azt jelenti, hogy nem kételkednek
abban, hogy missziójuknak,
szolgálatuknak lesz eredménye. Miként Jézus tanításának hatása volt az emberekre és érintésére
meggyógyultak a betegek, úgy az ő szavukra szintén
hallgatni fognak, s gyógyításaik nem maradnak hatástalanok. E feltétlen
bizalmat jelzi az, hogy Mesterük kérésének megfelelően bármiféle eszköz nélkül
indulnak el, csupán az Úrtól kapott hatalomra és az emberek jószándékára
számíthatnak.
Az ingyenesség és az eszköztelenség olyan jel lesz, amelyre felfigyelnek az emberek, s amely megerősíti őket küldetésük teljesítésében.
Van-e bátorságom és bizalmam elfogadni a küldetést?
© Horváth István Sándor
Imádság: Az ingyenesség és az eszköztelenség olyan jel lesz, amelyre felfigyelnek az emberek, s amely megerősíti őket küldetésük teljesítésében.
Van-e bátorságom és bizalmam elfogadni a küldetést?
© Horváth István Sándor
Istenünk, te éppen kis csodáiddal és ajándékaiddal akarsz bennünket boldogítani. Mi pedig mennyire könnyen siklunk el ezek fölött: mindenkor csak a nagyot keressük. Tán csak akkor lesz igazi és őszinte örömünk, ha a kicsiny dolgokra figyelünk. Parányi, jelentéktelen napi örömeinkből táplálkozik az az öröm, amivel a te eljöveteledet várjuk. A földön akarunk hozzákezdeni.
E. A. Grabner-Haider
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése