2015. július 9., csütörtök

Évközi tizennegyedik hét csütörtökje



Évközi tizennegyedik hét csütörtökje


Az apostolok kiválasztása és hatalommal való felruházása után Jézus konkrét tanácsokkal indítja útnak küldötteit. E tanácsok egy része lelki jellegű, míg másik részük gyakorlati. Az apostolok azzal a tudattal indulnak el, hogy nem a maguk nevében kell tanítaniuk és cselekedniük, hanem az őket küldő Jézus nevében. Ez két alapvető dolgot feltételez részükről: alázatosságot és bizalmat. Alázatosnak kell lenniük abban az értelemben, hogy semmiféle erőt, hatalmat vagy éppen eredményt nem tulajdoníthatnak maguknak. Mindent Jézus nevében tesznek, az ő tanítását hirdetik, neki szereznek dicsőséget s nem maguknak. Bizalom is jellemzi őket, ami azt jelenti, hogy nem kételkednek abban, hogy missziójuknak, szolgálatuknak lesz eredménye. Miként Jézus tanításának hatása volt az emberekre és érintésére meggyógyultak a betegek, úgy az ő szavukra szintén hallgatni fognak, s gyógyításaik nem maradnak hatástalanok. E feltétlen bizalmat jelzi az, hogy Mesterük kérésének megfelelően bármiféle eszköz nélkül indulnak el, csupán az Úrtól kapott hatalomra és az emberek jószándékára számíthatnak.
Az ingyenesség és az eszköztelenség olyan jel lesz, amelyre felfigyelnek az emberek, s amely megerősíti őket küldetésük teljesítésében.
Van-e bátorságom és bizalmam elfogadni a küldetést?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, te éppen kis csodáiddal és ajándékaiddal akarsz bennünket boldogítani. Mi pedig mennyire könnyen siklunk el ezek fölött: mindenkor csak a nagyot keressük. Tán csak akkor lesz igazi és őszinte örömünk, ha a kicsiny dolgokra figyelünk. Parányi, jelentéktelen napi örömeinkből táplálkozik az az öröm, amivel a te eljöveteledet várjuk. A földön akarunk hozzákezdeni.
E. A. Grabner-Haider



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése