Évközi tizennegyedik hét péntek

Évközi tizennegyedik hét péntek

A tegnapi részlet folytatásaként a mai evangéliumban újabb tanácsokat ad útnak induló küldötteinek Jézus arra vonatkozóan, hogy milyen lelkülettel induljanak és végezzék feladatukat. Felhívja figyelmüket arra, hogy nem fognak mindenhol elragadtatással és örvendezéssel találkozni, hanem jelenlétük, fellépésük, szavaik és tetteik miatt támadásokra is számíthatnak. Mindez bizonyára nem érte váratlanul a küldötteket, hiszen Mesterük mellett korábban már megtapasztalhatták, hogy őt sem fogadta mindenki jószándékkal. Sorsuk tehát abban is hasonlít az őket küldő Jézuséhoz, hogy eredmények és kudarcok egyaránt fogják őket is érni. Ha nem így volna, azaz ha mindenki tetszéssel és megelégedettséggel hallgatná őket, az minden bizonnyal arra utalna, hogy eltértek attól a tanítástól és igazságtól, amit Jézus bízott rájuk. Nem nőhetnek Mesterük fölé, nem mehetnek a saját fejük után, nem képzelhetik azt, hogy saját bölcsességük nagyobb az Isten bölcsességénél.
Az Egyház története folyamán minden korban, így napjainkban is megtapasztalható, hogy a krisztusi igazság megosztást kelt, de ennek magyarázata nem abban keresendő, mintha nem volna az valóban a legfőbb igazság, hanem az az oka, hogy a különböző emberek másként fogadják azt.
Hallgatok-e a küldöttekre, akik Krisztus üdvösségre vezető igazságát hirdetik nekem?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te harminc éven át a földi hétköznapok egyhangúságában éltél: egy családban, egy ácsműhelyben, és mindig ugyanazok a kötelességek vártak rád, ugyanazok az arcok és szavak vettek körül. Uram, adj erőt, hogy örvendező szívvel viseljem el a hétköznapok egyhangúságát, legyőzzem és megszenteljem azokat, a te példád szerint.
E. Piaget