Évközi tizenharmadik hét péntek

Évközi tizenharmadik hét péntek

Mi, akik a hit útján járunk, legalább annyit tanulhatunk Szent Tamás apostol hitetlenségéből, mint a többi apostol hitéből. Könnyen megérthetjük Tamás kételkedését, ha az ő helyébe képzeljük magunkat. Néhány nap telt el Jézus halála óta, Jeruzsálemben mindenki arról beszél, hogy a názáreti Jézust keresztre feszítették és meghalt. A húsvéti ünnepre a városba érkezett zarándokok lassan hazafelé indulnak, s elviszik mindenfelé ennek hírét. A népszerű tanító tanítványai, beleértve az apostolokat is, még nem dolgozták fel az eseményeket, számukra még teljesen hihetetlen, hogy a Mester meghalt, nincs többé velük. Nagy volt a megdöbbenésük, amikor a feltámadt Jézus megjelent nekik, élőként mutatkozott előttük, szólt hozzájuk és a szemük láttára evett, tehát meggyőződhettek arról, hogy él. Ebben az élményben Tamás apostolnak azonban nem volt része, mert nem volt a többiekkel. Amikor találkozott velük, nagy lelkesedéssel elmondják neki, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból, de ezt Tamás hitetlenkedve, kételkedve fogadja. Az ő helyében mi is ugyanezt tennénk. Újabb jelenése alkalmával Jézus nem hagyja a hitetlenség sötétségében vergődni apostolát, hanem teljesíti vágyát, megmutatja neki sebhelyeit, így vezetve őt a hitre. A korábban kételkedő apostol így vallja meg hitét: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28).
Tamás apostol hitvallása erősítse meg hitünket!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, töltsd el szívemet mind jobban és mind mélyebben a te örömöddel, hogy abból valamit szétsugározhassak, s így az emberek általam megérezzék, hogy a te vallásod nemcsak a kereszt, hanem az öröm vallása is.
R. Graf