2015. július 5., vasárnap

Áldott légy! 6.



Laudato si’ – V. Közös otthonunk gondjai – az emberi társadalomban

Június 18-án a Vatikánban, a szinódusi aulában bemutatták Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy...!) kezdetű enciklikáját, melynek ismertetésére Török Csaba teológust, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük fel. Elemzését naponta, folytatásokban adjuk közre.

„Ha figyelembe vesszük, hogy az ember ebbe a világba tartozó teremtmény, és hogy joga van az életre és a boldogságra, ezenfelül kivételes méltósága van, akkor nem hagyhatjuk el, hogy a mostani környezetrombolás, fejlődésmodell és a szemeteskosár-kultúra emberi életre gyakorolt hatásait is szemügyre vegyük.” (LS 43) Ferenc pápa az alábbi hatásokat nevezi meg a leginkább jelentősként:
1) Az életkörülmények romlása és a szociális hanyatlás (LS 43–47). A városok kontrolltalan növekedése rengeteg nehézséget okoz, a közlekedéstől egészen a környezeti terhelésig. Eközben a vidék is gondokkal küzd: nagybirtokok, kisajátítások, a környezet értékeinek elzárása a tömegek elől. Közben a technológia fejlődése kihat az emberi munkára, a kirekesztés új formáit hozva létre. A kiszolgáltatott emberek körében pedig nő a bűnözés, a kábítószer-fogyasztás… Olyan fejlődésre lenne szükség, amely az egész embert mozdítja elő. Ferenc pápa emellett szól még a média s a digitális világ dinamikáiról, veszélyként említve, hogy „nem segítik elő a bölcs élet, mélyreható gondolkodás és nagylelkű szeretet fejlődését. A múlt nagy bölcseire az a veszély leselkedik (…), hogy bölcsességük kialszik az információk mindent szétszóró lármájában” (LS 47). Az igazi bölcsesség „a reflexióból, a párbeszédből és a személyek közötti nagylelkű találkozásból” forrásozik (ld. uo.), épp ezért olyan kultúrát kell munkálnunk, amely ezt segíti elő.
2) Világszintű társadalmi igazságtalanság (LS 48–52). „Az emberi környezet és a természeti környezet együtt romlik, és nem foglalkozhatunk megfelelő módon a környezetrombolással, hogyha nem vesszük figyelembe az okokat, amelyek az emberi és társadalmi szinten tapasztalható hanyatlással függnek össze.” (LS 48) Gyakran tudatában sem vagyunk, milyen szintű kirekesztés, igazságtalanság uralkodik a világban – mindenki a saját gondjaival van elfoglalva, s ezért a világszintű problémák nem kapják meg az őket megillető helyet, jóllehet „bolygónk nagyobb része, több milliárd ember” kirekesztve él (LS 49). Ezért kötelességünk „ugyanúgy meghallani a szegények kiáltását, mint a Földét” (Uo.). „A szegények problémájának megoldása, vagy egy másmilyen világ elgondolása helyett egyeseknek semmi egyéb javaslatuk nincsen, mint a születésszámok csökkentése” (LS 50). A fejlődő országokra ezen a téren rendkívüli nemzetközi nyomás nehezedik, miként a 2014-es családszinódus beszámolói is megmutatták. A probléma elmismásolása, ha nem a gazdasági rendszer bűneiről vagy a nyugati fogyasztói társadalom egész Földet megterhelő kihatásairól beszélünk, hanem megelégszünk annyival, hogy szülessen kevesebb gyerek. A pápa emlékeztet: a világszinten megtermelt élelem harmada szemétben végzi – akkor tényleg a Föld erőforrásaival, s nem inkább a mi életstílusunkkal van baj? Nem egy világszintű társadalmi igazságtalanság van, melynek haszonélvezői többek között azok az európai országok, amelyek felvásárolják és elfogyasztják, vagy éppen kidobják azt, amit a déli félteke országai termelnek. Eközben a szegény országok folyamatosan eladósodnak, ami „a kontroll eszközévé vált” (LS 52). Az ő természeti erőforrásaik kizsákmányolása révén fejlődnek a leggazdagabb országok (ld. uo.). Ideje lenne tudatosítani az eltérő felelősségi szinteket, s azok következményeit mindenkinek felvállalni!
3) A reakciók gyengesége (LS 53–59). Ahogy már elődei, úgy Ferenc pápa is sürgeti olyan leadershipek kialakítását, amelyek hatékony válaszokat adnak az előttünk álló kihívásokra. A jog, a gazdaság, a politika minden szintjén szükség van „áthághatatlan határokra”, csakis így lehet kialakítani majd egy szükségszerű új paradigmát. A pápa kijelenti, hogy „feltűnő a nemzetközi politikai reakció gyengesége” (LS 54). Úgy tűnik, az ipar és a gazdaság uralja a politikát, s ebből ered a nemzetközi klímacsúcsok tehetetlensége. Márpedig arra lenne szükség, hogy a közjó kerüljön az első helyre, s minden társadalmi szereplő azt szolgálja. Ez már csak azért is fontos, mert az éghajlatváltozás, az erőforrások kimerülése olyan konfliktusokat vetít előre, amelyek háborúk forrásai lehetnek. A jó reakciók keresése során lehetne támaszkodni azokra a jó példákra, amelyek már tapasztalhatók egyes országokban. Sokak azzal kerülik ki a cselekvés igényét, hogy azt mondják: nem is olyan rossz a helyzet, még sokáig mehetnek így tovább a dolgok. Ferenc pápa óva int ettől az önbecsapástól, amelynek egy célja van: hogy ne kelljen változtatnunk életstílusunkon.
4) A vélemények különbözősége (LS 60–61). Az útkeresésben két véglet mutatkozik: nem változtatni, illetve az embert mint „a” problémát kiiktatni. A végletek között számos álláspont lehet, amelyeknek párbeszédbe kell kezdeniük. Maga az egyház is dialogizál, hisz nincsenek előre kész válaszai. Figyel a tudományra, s igyekszik a realitás felé terelni a párbeszédet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése