Ferenc pápa vasárnap
délben: Nem elég kerülni a rosszat, hanem a jót kell tenni!
Augusztus 12-én különleges körülmények között
zajlott a szokás déli Mária-ima elmondása. A Szentatya azzal a mintegy
kilencvenezer fiatallal együtt imádkozott a Szent Péter téren, akik részt
vettek az Olasz Püspöki Konferencia által szervezett hétvégi ifjúsági
imatalálkozón.
Kedves testvéreim, kedves olasz fiatalok, jó
napot kívánok!
A mai szentleckében Szent Pál sürgető felhívást
intéz hozzánk: „Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, akivel meg vagytok
jelölve a megváltás napjára” (Ef 4,30). Felteszem a kérdést: hogyan lehet
megszomorítani a Szentlelket? Mindnyájan megkaptuk őt a keresztségben és a
bérmálásban, de aztán ahhoz, hogy ne szomorítsuk meg a Szentlelket, a
keresztségben tett és a bérmálásban megújított ígéreteinkhez hűen is kell
élnünk. Hűen és nem képmutatóan: ezt ne felejtsétek el! A keresztény nem lehet
képmutató: következetes, hű életet kell élnie. A keresztségben tett ígéreteknek
kettős jellege van: a rossz elutasítása és a jó választása.
A rossz elutasítása azt jelenti, hogy nemet
mondunk a kísértésekre, a bűnre, a sátánra. Konkrétabban azt jelenti, hogy
nemet mondunk a halál kultúrájára, amely a valós világtól egy hamis boldogság
felé történő menekülésben nyilvánul meg, ami hazugságban, csalásban,
igazságtalanságban, a másik megvetésében fejeződik ki. Mindezekre nemet
mondunk. Az új élet, melyet a keresztségben kaptunk, és amelynek a Lélek a
forrása, elutasítja a megosztás és viszály érzelmei által uralt viselkedést.
Pál apostol ezért buzdít arra, hogy távolítsunk el szívünkből „minden
keserűséget, indulatot, haragot, veszekedést és rágalmazást, minden
gonoszsággal együtt” (Ef 4,31). Így mondja Pál. Ez a hat rossz vagy bűnös
tulajdonság, mely megzavarja a Szentlélek örömét, megmérgezi a szívet, s Isten
elleni és felebarát elleni átkozódáshoz vezet.
De ahhoz, hogy jó keresztények legyünk, nem
elég nem tenni a rosszat, hanem a jót kell választani, a jót kell tenni. Ezért
folytatja így Szent Pál: „Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak,
könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott
nektek Krisztusban” (Ef 4,32). Hányszor lehet hallani egyesektől: „Én nem
teszek rosszat senkinek.” És azt hiszik, hogy ettől már szentek. Értem, de
vajon a jót megteszed-e? Hányan vannak, akik nem tesznek rosszat, de jót sem,
hanem közönyben, nemtörődömségben, langymelegben csordogál életük. Ez a
magatartás ellentétes az evangéliummal, és ellentétes a ti fiatal voltotokkal
is, hiszen ti természeteteknél fogva dinamikusak, szenvedélyesek és bátrak
vagytok. Jegyezzétek meg ezt! Ha megjegyeztétek, akkor ismételjük meg együtt:
„Jó dolog nem tenni rosszat, de rossz dolog nem tenni a jót!” Ez Szent Alberto
Hurtado mondása volt.
Ma arra biztatlak benneteket, hogy legyetek
főszereplők a jóban! Főszereplők a jóban! Ne gondoljátok, hogy minden rendben
van veletek, ha nem tesztek rosszat! Mindenki bűnös annak a jónak tekintetében,
amelyet megtehetett volna, de nem tett meg. Nem elég nem gyűlölni, hanem meg
kell bocsátani; nem elég nem neheztelni, hanem imádkozni kell ellenségeinkért;
nem elég, ha nem keltünk megoszlást, hanem békét kell vinnünk oda, ahol nincs;
nem elég nem mondani rosszat másokról, hanem félbe kell szakítanunk azt, aki
rosszat mond valakiről: megállítani a pletykafészket: ezt jelenti jót tenni. Ha
nem szállunk szembe a rosszal, azzal hallgatólagosan tápláljuk azt. Közbe kell
avatkoznunk, ahol terjed a rossz; mert a rossz ott terjed, ahol nincsenek
merész fiatalok, olyanok, akik előlépnek a jóval, akik „szeretetben járnak” (vö.
Ef 5,2), Szent Pál figyelmeztetése szerint.
Kedves fiatalok! Ezekben a napokban sokat
gyalogoltatok! Így edzettek vagytok, s mondhatom nektek: járjatok szeretetben!
Haladjunk együtt előre a következő püspöki szinódus felé. Szűz Mária támogasson
minket anyai közbenjárásával, hogy valamennyien, mindennap, tetteinkkel, nemet
tudjunk mondania rosszra, és igent a jóra.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása
után:
Kedves testvéreim! Köszöntelek mindnyájatokat,
rómaiak és a világ sok részéből érkezett zarándokok!
Külön is köszöntöm az olasz egyházmegyék
fiataljait, akiket elkísértek püspökeik, papjaik, tanáraik, nevelőik. Ezekben a
napokban elárasztottátok Róma utcáit lelkesedésetekkel és hitetekkel.
Köszönetet mondok jelenlétetekért és keresztény tanúságtételetekért! Tegnap [a
közös imavirrasztás végén], amikor köszönetet mondtam, elfelejtettem szólni a
papokhoz, akik a legközelebb állnak hozzátok: nagyon hálás vagyok a papoknak,
hálásan köszönöm a nap nap után végzett munkájukat, köszönöm a türelmüket,
hiszen türelemre van szüksége annak, aki veletek dolgozik! A papok türelme…
hálásan köszönöm, nagyon hálás vagyok!!! Láttam, hogy sok szerzetesnővér is
dolgozik veletek: a nővéreknek is szívből köszönöm!
Szeretném kifejezni köszönetemet az Olasz
Püspöki Karnak is, melyet itt az elnök, Gualtiero Bassetti bíboros képvisel,
amely a fiataloknak ezt a találkozóját a következő püspöki szinódusra való
tekintettel megszervezte.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Jó hazautazást! És kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése