Az Eucharisztia
ünneplése 36.
Sztankó Attila liturgikus jegyzetét
olvashatják.
Az úrnapi szentmise áldozási éneke a liturgikus
reformot megelőzően a Quotiescumque antifóna volt (M. Hermesdorffnál
VIII. módusú, a GR 1908-ban VII. módusú): Valahányszor eszitek ezt a
kenyeret, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Aki tehát méltatlanul eszi ezt a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, vét az Úr
teste és vére ellen, alleluja. Az antifóna forrása Szent Pál apostolnak a
korintusiakhoz írott első levele (1Kor 11,26–27). Az apostol, miközben a
korintusi közösség liturgikus összejöveteleinek problémáival foglalkozik,
érinti az Eucharisztia kérdését, pontosabban a kenyértörés helyes ünneplésének
témáját. Szent Pál kiemeli, hogy az Eucharisztia ünneplése nemcsak
megemlékezés, hanem igehirdetés (gör. katangelló).
Az Úr halálát hirdetni, jelenti az Evangélium,
az Isten bölcsességének hirdetését a részesedés és vétel által, mivel az Úr
halála a szeretet tette (vö. Gal 2,20). A kenyértörés szertartásán való
részvétel, a részesedés Krisztus testéből és véréből már önmagában véve a vele
való kapcsolat hirdetése, vagyis tanító tanúságtétel. Másrészt a részesedés
egyben döntés Krisztus követése és tetteinek folytatása mellett (1Kor
10,16–17). Mindazonáltal a kenyértörés szertartásában való részvételnek és így
a helyes igehirdetésnek van akadálya: a közösség tagjainak egymás iránti
szeretetlensége valójában a kenyértörés szertartásának és így az Úr halálának
üdvösségszerző és kiengesztelő áldozatának elutasítása. Aki nem szereti
testvérét, az méltatlan az Úr asztalához, és inkább számít azok közé, akik
Jézust halálra adták.
Aquinói Szent Tamás nem
hiába választotta ezt a szöveget antifóna gyanánt. Írásaiban Szent Tamás határozottan
hangsúlyozza, hogy aki áldozik, az az Úr szenvedésében és áldozatában részesül,
és így egyesül az Úrral (vö. ST IIIq48a3; 73a4r; 79a1). Így érthetőek a
nagy skolasztikus teológus imádságos szavai: Ó, legszelídebb Istenem, add
nékem, hogy egyszülött Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus testét, amelyet Szűz
Máriától magára vett, úgy fogadjam magamhoz, hogy méltó legyek beletestesülni
az ő misztikus testébe és az ő tagjai közé számláltatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése