A pápa Úrangyala imádsága Nagyboldogasszony ünnepén: Isten az egész embert megváltotta
A Boldogságos Szűz Mária Mennybevételének mai ünnepén – kezdte a
déli Mária imádság előtti beszédét a pápa – Isten szent népe örömmel fejezi ki
tiszteletét a Szent Szűz iránt. Közös liturgiával teszi ezt és a vallásosság
ezer különféle formájában. Így töltetik be magának Máriának a jövendölése:
„Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék” (Lk 1,48).
Azért,
mert az Úr fölemelte alázatos szolgáló leányát. A testben és lélekben történő
mennybevétel Isten Szent Anyjának kijáró privilégium, a Jézussal való
különleges egysége révén. Testi és lelki egységről van szó, mely az Angyali
Üdvözlettel vette kezdetét és Mária egész életében tovább növekedett, a Fiú
titkában való különleges részvétele által. Mária mindig a Fiával együtt haladt,
Jézus mögött ment és ezért hívjuk őt első apostolának – hangsúlyozta a pápa.
Mária minden tettét a Fiával való teljes egység hatotta át
A
Szűzanya létezése úgy alakult, mint korának egy szokványos asszonya esetében,
aki imádkozott, ellátta a családját, zsinagógába járt. Ám mégis minden
hétköznapi cselekedete a Jézussal való teljes egységben telt el. A Kálvária
hegyén jutott ez az egység a csúcspontjára a szeretetben, a részvétben és a
szív szenvedésében. Éppen ezért adott neki az Isten teljes részvételt Jézus
feltámadásában is. A Szűzanya testét megóvta a romlástól, éppúgy mint a Fia
testét.
Isten az egész embert üdvözíti, testben és lélekben
Az
Egyház ma arra hív bennünket – folytatta a Szentatya –, hogy szemléljük ezt a
titkot. Ez a misztérium ugyanis megmutatja nekünk, hogy Isten az egész, a
teljes embert, vagyis testét és lelkét is üdvözíteni akarja. Jézus testben
támad föl, amit Máriától vett föl és átalakult emberségével jut el az Atyához.
Olyan testtel mint a miénk, csak átalakult, megdicsőült testtel – tette hozzá
szabadon Ferenc pápa. Mária, mint egy emberi teremtmény mennybevétele
bizonyosságot ad nekünk a mi dicsőséges eljövendőnkről.
A test feltámadása a keresztény kinyilatkoztatás sajátos eleme, hitünk sarokpontja
Már a
görög bölcselők megértették, hogy az ember lelke a halál után örök boldogságra
rendeltetett. Mindazonáltal ők megvetették a testet, és úgy tekintettek rá,
mint a lélek börtönére. Azt azonban nem értették meg, hogy az Isten az ember
testét, a lélekkel való egységben örök boldogságra rendelte. Így a mi testünk
is, átváltozva, ott lesz. Ez, vagyis a test feltámadása, a keresztény
kinyilatkoztatás sajátos eleme, hitünk sarokpontja.
Hivatásunk arra szól, hogy Istent egész lényünkkel szolgáljuk és dicsőítsük
Mária
mennybevételének fölséges valósága kinyilvánítja s megerősíti az emberi személy
egységét és arra emlékeztet minket, hogy hivatásunk arra szól, hogy Istent egész
lényünkkel szolgáljuk és dicsőítsük. Isten szolgálni csak a testtel, ez csupán
rabszolga munka lenne, de csak lélekkel szolgálni, viszont ellene mondana az
emberi természetünknek. A 220-as évek felé, egy nagy egyházatya, Szent Iréneusz
megállapította, hogy „az Isten dicsősége az élő ember és az ember élete Isten
színe-látásában áll”. Ha így élnénk, Isten örvendező szolgálatában, mely
kifejeződik a testvérek nagylelkű szolgálatában, a föltámadás napján a sorsunk
hasonló lenne a mennyei Anyánk sorsához. Akkor majd teljesen megadatik nekünk
annak a megvalósulása, amire Pál apostol buzdít. „Dicsőítsétek meg Istent
testetekben” (1Kor 6,20) és így dicsőíteni fogjuk őt mindörökké.
Végül a
pápa Szűz Máriához fordult a szavával: Kérjük Máriát, hogy anyai közbenjárásával
segítsen bennünket a tevékeny reménységben való mindennapos haladásunkban, hogy
egy nap az összes szentekkel együtt elérjük a mennyben a szeretteinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése