Évközi tizenkilencedik hét péntekje

Évközi tizenkilencedik hét péntekje

A házasság egyik legfontosabb eleméről, a felbonthatatlanságról olvasunk a mai napon. A témát a farizeusok kérdése vezeti fel: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Válaszában Jézus a teremtő Isten eredeti szándékára hivatkozik, aki azt akarja, hogy a férfi és a nő szeretetben kötelezze el magát a másik mellett. Kijelentéseit nem alkalomszerűen fogalmazza meg, hanem a Szentírásból, a mózesi törvényekből idéz, amelyet a kérdezők is jól ismernek. Ők mégis ellenvetést fogalmaznak meg Jézus szavai hallatán, sőt ők is a mózesi törvényekre hivatkoznak, amikor megengedettnek nevezik a válást. Eddig tehát egy-egy kijelentés hangzott el mindkét vitapartner részéről, amelyek egyenrangúnak is tekinthetőek, ezt követően azonban Jézus magasabb szintre emeli a vitát. Értékelése szerint egyedül Isten eredeti szándékát kell figyelembe venni a kérdés helyes megválaszolásakor, mert a válást lehetővé tevő előírás csak egy engedmény, amely az emberek keményszívűsége miatt született. Jobb volna azonban, ha mindenki visszatérne ahhoz a gondolathoz, hogy Isten szándéka érvényesüljön a házassággal és annak felbonthatatlanságával kapcsolatban.
Sokan nem a házassággal, hanem más dolgokkal kapcsolatban is könnyen adnak maguknak engedményeket, felmentéseket. Talán jobb volna, ha nem saját elgondolásaink és emberi vélekedésünk, hanem Isten akarata vezérelne minket.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi nagylelkűségre!