„A Gondviselésre bízni
önmagunkat és gyakorolni az erényeket” – Interjú Szocska A. Ábellel
Ferenc pápa április 7-én nyíregyházi
megyéspüspökké tette meg Szocska A. Ábel bazilita szerzetest, aki korábban
apostoli kormányzóként vezette a görögkatolikus Nyíregyházi Egyházmegyét. Az
újonnan kinevezett és szentelése előtt álló püspökkel Polyákné Tóth Nóra
készített interjút.
– Ki, hol és mikor fogja Önt püspökké
szentelni? A rendfokozatbeli eltérésen túl mennyiben különbözik ez a szertartás
egy diakónus-, illetve papszenteléstől?
– Kocsis Fülöp érsek atya, Orosz Atanáz püspök
atya és Ciril Vaszil érsek atya, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkára fog
püspökké szentelni. Rajtuk kívül magyar és határon túlról érkező püspökök,
szerzetes-elöljárók és papok is a vendégeink lesznek. Szép hagyomány, hogy a
jelen lévő püspökök sorban a szentelő püspökök mögé állnak, és egymás vállára
teszik a jobb kezüket. Élő láncuk jelképezi a püspöki egységet és a
folytonosságot, amely egészen az apostolokig vezethető vissza.
A püspökszentelés hosszú szertartását két
részre bontjuk: az egyik a hitvallás letétele, a másik a szentelés szertartása.
A szívem Máriapócsra húz, azt szerettem volna, ha mindkét liturgiára ott
kerülhet sor. Ám mivel a hivatalba iktatásnak mindenképpen a püspöki székhelyen
kell történnie, ezért a hitvallás a szentelés előtti estén, május 9-én,
vecsernye keretében Máriapócson lesz, a beiktatással egybekötött
püspökszentelés pedig másnap, május 10-én a nyíregyházi Szent
Miklós-székesegyházban.
A hitvallás szertartásán a szentelendő püspök a
szó legszorosabb értelmében megvallja a hitét: a Hiszekegy tanítását mondja ki
többször is, hiszen püspökként még inkább óvnia és védelmeznie kell azokat az
igazságokat, amelyeket az Egyház a Hiszekegyben megfogalmazott, összefoglalt és
továbbadott. A püspökszentelés szertartása természetesen eltér a diakónus- és a
papszenteléstől, például a Szent Liturgiában elfoglalt helyét illetően is.
Diakónussá a Miatyánk előtt, pappá jóval előbb, a Kerubének után, püspökké
pedig a Háromszorszent ének után szentelik a jelöltet. Valamennyi mozzanatnak
és azok időzítésének is megvan a maga jelentősége.
– Milyen új feladatokat kell majd ellátnia
püspökként, és hogyan szeretné vezetni az egyházmegyét?
– Ezt a kérdést gyakorlati és lelki oldalról is
meg kell vizsgálni. Gyakorlati szempontból a püspök feladata, hogy fenntartsa a
folytonosságot, és a papszentelés jogkörét is ellátva segítse működésükben az
egyházközségeket. Lelkileg mélyebb tartalmak megélésére és megértésére hivatott
a püspök, hiszen az apostolutódok sorába áll. Méltatlan erre, de Isten arra
hívja, hogy ellássa ezt a szolgálatot.
Az én életemben sok minden a szokásostól eltérő
módon alakult. Már a papi hivatást is máshogyan éltem meg, hiszen szerzetes
vagyok. Kormányzóként pedig abban a különleges helyzetben voltam, hogy hivatali
rangom mellé több kiváltságot kaptam a Szentatyától, mint amit a kánonjog
általában megenged egy apostoli kormányzónak. Őszentsége engedélyezte például,
hogy részt vehessek a hierarchák tanácsában. A papszentelésen kívül valamennyi
püspöki feladatkört gyakorolhattam.
A szerzetesi életben az alázat a legnagyobb
erény. Én alkatomnál fogva hirtelen természetű vagyok, tehát sokat kell
dolgoznom azon, hogy ne indulatból szóljak vagy cselekedjek. Szeretnék higgadt
és őszinte vezető lenni.
– Szerzetesi atyaisága, szociális érzékenysége
meghatározta eddigi intézkedéseit. Hogyan folytatja majd a szegények, az
elesettek gyámolítását?
– Ez minden kereszténynek kötelessége. Sok
keserves sorssal találkoztam, magam is keresztülmentem nehézségeken, és már
gyerekként megérintett a hátrányos helyzetű emberek sorsa. Ha igazán segíteni
szeretnénk rajtuk, közöttük kellene élnünk. Krisztus nem szégyellte, hogy
eljöjjön közénk, felvállalta értünk a betegségeket, felöltötte ruháinkat.
A cigánypasztorációval, az árva gyermekek
nevelésének támogatásával, a szegények segítésével kapcsolatban lehet hangzatos
elképzeléseket megfogalmazni, de igazán csak az egyházközségek parókusai tudják
felkarolni ezeket az ügyeket, hiszen ők közvetlen közelről találkoznak az
érintettekkel. Tehetségem szerint megpróbálok mindent megtenni azért, hogy
személyesen és intézményes keretek között is segítsem a rászorulókat. Istentől
kapott szociális érzékenységemet püspökként sem szeretném elveszíteni,
ugyanakkor meg kell őrizni az egyensúlyt a szociális munka és az evangélium
hirdetése között. Nem az a dolgunk, hogy itt a földön mindenkinek ételt adjunk
és mindenkit felruházzunk, hanem hogy az örök életre vezessük az embereket.
Ahogyan Jézus a hegyi beszéd során a nyolc boldogságban megfogalmazta: a
boldogság nem attól függ, hogy milyen e világi javai vannak az embernek.
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek”
(Mt 5,6).
– A Nyíregyházi Egyházmegye több oktatási és
szociális intézménnyel bővült, irodák, parókiák, templomok épültek, útszéli
keresztek készültek, illetve újultak meg, és új hivatali intézmények jöttek
létre kormányzásának több mint kétéves ciklusa alatt. Milyen elképzelései
vannak a jövőre nézve?
– Sok mindent láttam és tapasztaltam e két év
alatt, és továbbra is segíteni szeretném Egyházunk működését, fejlődését. Ám
azt nem tudhatjuk, hogy milyen feladatok adódnak a jövőben. Társadalmi
szerepvállalásunk minden területe egyformán lényeges, mégis az a legfontosabb,
hogy felismerjük a Gondviselés szándékát, megértsük az adott korban az idők
jeleit, és helyesen cselekedjünk. Változik Egyházunk jelenléte a társadalomban:
új irányvonalak bontakoznak ki, a szociális és az oktatási intézményekben
újfajta pasztorális lehetőségek nyílnak. A hangsúly mégsem azon van, hogy hány
iskolánk vagy szociális intézményünk van, hanem azon, hogy át tudjuk-e adni
ezekben a keresztény lelkületet. Főpásztorként kiemelt feladatomnak tartom
papjaim szolgálatának támogatását, hiszen rajtuk keresztül tudom hatékonyan
végezni a munkámat és elérni a híveket.
– Fogalmazódtak-e meg Önben belső kételyek,
amikor tudomására jutott a kinevezése?
– Szerzetesként arra neveltek, hogy ott kell
helytállni, ahol az Egyháznak szüksége van az emberre. Kormányzóként tettem a
dolgomat, készen állva arra, hogy bármikor át tudjam adni a rám bízott
feladatot a kinevezett püspöknek. A kinevezésemről értesülve nem hagytam, hogy
nyugtalanító gondolatok fogalmazódjanak meg bennem. Tudatosan nem akartam ezzel
foglalkozni. Bizonytalanság mindenkiben van, de nem tartom helyesnek, ha az
ember túlzott félelmeket vagy örömöket táplál magában. Azt szeretném, ha a
Gondviselésre való ráhagyatkozás töltené be a mindennapjaimat: ez
megkönnyebbülést ad az embernek, és így könnyebb meghozni a döntéseket is.
– A püspökön a világ szeme. Az Egyház
vezetőinek tevékenységét figyelemmel kísérik az emberek. Hogyan lehet
egyensúlyban tartani a püspöki megjelenés méltóságát a szerzetesi élet
egyszerűségével?
– A személyiségünket magunkkal visszük a
mindennapi tevékenységeinkbe, a Jóistentől kapott vonásainkat nem tudjuk
levetkőzni. Ugyanakkor, mint minden kereszténynek, a főpásztornak is
kötelessége gyakorolni az erényeket: az alázatot, a türelmet, a szeretetet. Nem
mondhatom, hogy ilyen vagyok, így fogadjanak el, hanem nekem is törekednem kell
arra, hogy alázattal, szelíden, türelemmel és békével tudjam ellátni a
feladataimat. A nagy felhajtással és hírveréssel járó megmozdulások, a vezető
köré épülő személyi kultusz idegen számomra. Krisztust képviseljük a
szolgálatunkban. Én továbbra is szeretném magam tankolni az autót, az utcán
megállni és elbeszélgetni emberekkel, megmaradni közvetlennek, ahogyan eddig
is.
– Milyen szerepet szán egyházi elöljáróként az
internetes kommunikációnak?
– Az internet és a közösségi média az Egyház
életében sem helyettesítheti a személyességet. A hangsúly a helyes használaton
van. Ehhez józannak és erősnek kell maradni, hiszen a hírközlés, a tájékoztatás
eszközeként hasznos élnünk ezekkel a lehetőségekkel, de túlzott használatuk
káros lehet a lelki életünk szempontjából. Fiatal szerzetesként nagy pártfogója
voltam a modern kommunikációs eszközök alkalmazásának, de sem lelkipásztori
munkámban, sem szerzetesi életemben nem éreztem gyümölcsözőnek ezek jelenlétét.
Ha mérlegre akarjuk tenni az internet hátrányait és a hozadékait, akkor azt
mondhatjuk, hogy a kevés jóval szemben több a negatívuma. A szegénységben élők
körében is akadnak olyanok, akiknek nincs elegendő ruhájuk, viszont van
okostelefonjuk internet-előfizetéssel. Jézus személyes kapcsolatba lépett
velünk. A lelki élet megéléséhez elengedhetetlennek tartom az embertársaimmal
való személyes kapcsolatot.
– Nem lehet véletlen egybeesés, hogy Ön
éppen Dudás Miklós püspök halálának évében született.
– Hálás vagyok azért, hogy Dudás Miklós püspök
atya pásztorbotját örökölhetem. Szerzetesként mindig is felnéztem rá és
tisztelem őt, aki megyénkből elsőként lett a Magyar Görögkatolikus Egyház
Rómában doktorált papja. Több nyugati nyelven beszélt. Én nem tudok
mindenben a nyomdokaiba lépni, de talán nem is ez a feladatom. Örülök, hogy
magam is bazilita szerzetes vagyok, mint ő, és annak is, hogy abban az évben
születtem, amelyben ő elhunyt. A Jóisten mindenkit meghív egy feladatra. Hogy
nekem mit szánt ezzel a tisztséggel, az számomra még a jövő titka.
– Változik-e a jelmondata a beiktatása után?
– Kormányzói beiktatásomon elmondtam, hogy
jelmondatként egyetlen szót választanék: „Segítségeddel.” Hiszen az Úristen,
papjaim, híveim és felebarátaim segítségével szeretném megélni a rám bízott
feladatot.
Ábel atya püspökké szentelése
A püspöki hitvallás
letétele a máriapócsi bazilikában május 9-én, a 17 órakor kezdődő alkonyati
istentiszteleten, püspökké szentelése és beiktatása a nyíregyházi Szent
Miklós-székesegyházban május 10-én, a 10.30-kor kezdődő Szent Liturgia keretében
történik. Imádkozzunk Ábel atyáért, hogy mindenható Istenünk adjon neki erőt és kegyelmet elkövetkezendő szolgálatához!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése