Húsvét harmadik hetének csütörtökje

Húsvét harmadik hetének csütörtökje

A kenyérszaporításkor Jézus földi kenyeret adott az embereknek. Ezt követően a mennyei kenyérről beszél, amely lelki táplálék. A hallgatóság elcsodálkozott, amikor Jézus kijelentette, hogy ő az örök élet kenyere, és az ő teste valóban táplálék. Az Úr szavai nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán valósultak meg első alkalommal. Azóta az általa mondottakat és tetteket megismételve minden szentmisében valóságosan megjelenik az átváltoztatott kenyérben és borban.
Az Oltáriszentséggel kapcsolatban kettős feladatunk van. Egyrészt hinnünk kell, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste, másrészt táplálkoznunk kell ezzel a kenyérrel. Ebből a kenyérből él és táplálkozik az Egyház s minden hívő, aki az Egyházhoz, a krisztusi közösséghez tartozik.
A szentmisében az átváltoztatást követően hitünk szent titkának nevezzük az Oltáriszentséget. Titokzatos a történés, amikor a miséző pap szavára a kenyér az Úr testévé, a bor az ő vérévé változik át, de titokzatos a mi Urunk jelenléte is az átváltozott kenyérben és borban. Mindezt nem láthatjuk, hanem hittel tudjuk elfogadni, itt az emberi ész és értelem, az emberi érzékelés korlátokba ütközik. Az átváltoztatásban az Egyház hite fogalmazódik meg, amely magába foglalja az én személyes meggyőződésemet, hitemet arról, hogy Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.