Ferenc pápa: Az igazi
próféta a saját bőrét kockáztatja
Az igazi próféta tud sírni a népéért, még akkor
is, ha az nem hallgat rá – mondta Ferenc pápa a Szent Márta-házban április
17-én reggel bemutatott szentmise homíliájában. A Szentatya a napi olvasmány
alapján István diakónus vértanúságáról elmélkedett.
A pápa kiemelte, hogy „az Egyháznak mindig
szüksége van a prófétákra, hogy megerősítsék az Istenhez tartozásunkat”.
„Ti keménynyakúak, ti érzéketlen szívűek és
fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek ti is, akárcsak atyáitok” –
István, az Egyház első vértanúja Ferenc pápa szerint így vádolta a népet, a
véneket és az írástudókat, akik törvényszék elé vonszolták őt. Bezárult a
szívük, nem akarták meghallgatni őt, és nem emlékeztek már Izrael történetére.
A pápa Az apostolok cselekedeteiből vett napi szakaszt elemezte végig
szentbeszédében.
Ahogy a korábbi prófétákat is üldözték az
atyáik, hasonlóképpen a vének és az írástudók „megdühödtek szívükben”, és
rágalmakat szórtak István ellen, kivonszolták őt a városból és nekifogtak
megkövezni őt – idézte a Szentatya az Írás szavait. Ezután arról beszélt, hogy
amikor egy próféta kimondja az igazságot, akkor a szívek vagy megnyílnak, vagy
bezárulnak és még jobban megkövesednek, aztán elszabadul az indulat és kitör az
üldöztetés. Így végződik a próféta élete.
A kellemetlen igazságot sokszor nem szívesen
hallgatjuk, és a próféták mindig az üldöztetésbe ütköztek az igazság kimondása
miatt. De milyen teszt igazolja a számomra, hogy a próféta erős beszéde az
igazságot mondja? – tette fel a kérdést a pápa. – Az, hogy ez a próféta nemcsak
beszélni tud a népről, hanem sírni is tud érte – válaszolta. – Jézus egyfelől
kemény szavakkal szemrehányást tesz a népnek: „Hazug és házasságtörő nemzedék”,
mondja egyszer, másfelől pedig sír Jeruzsálem felett. Ez a próba. Az igazi
próféta tud sírni a népért, de tud erősen fogalmazni is, amikor kell. De nem
langyos, hanem mindig egyenes.
Ám az igazi próféta nem „jajpróféta” –
pontosított Ferenc pápa. – Az igazi próféta ugyanis a reménység embere, aki így
kiált: „Nyissátok meg az ajtókat, gyógyítsuk meg a gyökereket, állítsuk helyre
az Istennel való kapcsolatunkat, hogy tovább tudjunk menni!” Nem egy hivatalból
való szemrehányó ember! Nem, hanem a reménység prófétája. Szemrehányást tesz,
amikor szükséges, és kinyitja az ajtókat a reménység távlatába tekintve. A
valódi próféta, ha jól csinálja a mesterségét, a saját bőrét kockáztatja.
Így végzi István is, amikor meghal Saul szeme
láttára, azért, hogy következetes maradjon az igazsághoz – emlékeztetett a
Szentatya, majd a korai Egyház egyik híres mondását idézte: „A mártírok vére a
keresztények magvetése.”
Az Egyháznak tehát szüksége van a prófétákra!
Sőt, még többet is mondok – folytatta –, szükség van arra, hogy
mindnyájan próféták legyünk. Nem kritikusak, az egy más dolog. Van ugyanis a
kritikus bíró, akinek nem tetszik semmi sem. De nem, ez nem jó, és ennek nem
kell így lennie! Mert ez nem a próféta! Próféta az, aki imádkozik, aki Istenre
tekint, aki tekintettel van a népre, és fájdalmat érez, ha a nép hibát követ
el. Sír, képes sírni a népért, de arra is kész, hogy akár az életével is
játsszon, hogy megmondja az igazságot.
Ne hiányozzék soha az Egyházban a próféták
szolgálata, hogy a dolgok előre haladjanak! – ezzel a fohásszal zárta a pápa
kedd reggeli homíliáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése