Ferenc pápa a
bencésekhez: Monostoraitok oázisok, ahol meg lehet hallani Isten hangját
A Bencés Konföderáció szerzeteseit fogadta
április 19-én délben a Szentatya az Apostoli Palota Kelemen termében a
konföderáció alapításának és a Sant’Anselmo prímás apátság alapköve
elhelyezésének 125. évfordulója alkalmából.
Tisztelendő Prímás Apát, kedves apátok, kedves
testvérek és nővérek!
Isten hozott titeket a Bencés Konföderáció
alapításának 125. évfordulóján! Köszönöm a prímás apát megtisztelő szavait!
Szeretném kifejezni elismerésemet és köszönetemet nektek, mert a bencések
jelentős mértékben hozzájárultak az Egyház életéhez a világ minden részén az
idestova ezerötszáz év folyamán. A Bencés Konföderáció jubileumának
ünneplésekor külön is emlékezetünkbe idézzük XIII. Leó pápa erőfeszítését, aki
1893-ban egyesíteni kívánta az összes bencést azáltal, hogy itt, Rómában egy
közös házat alapított a tanulmányok végzésére és az imádságra. Köszönetet
mondunk Istennek ezért az indításáért, mert az elősegítette, hogy a világszerte
élő bencések szorosabb lelki közösséget éljenek meg Péter Székével és
egymással.
A bencés lelkiség a jelszaváról híres: Ora
et labora et lege. Imádság, munka, tanulás. A szemlélődő életben Isten
gyakran váratlan módon ad hírt jelenlétéről. A lectio divinában az Isten
szaván való elmélkedéssel arra kapunk meghívást, hogy maradjunk meg az ő
hangjának vallásos hallgatásában, hogy állhatatos és örömteli engedelmességben
éljünk. Szívünkben – mely kész befogadni a meglepő ajándékokat, amelyeket Isten
mindig készségesen ad nekünk – az imádság új buzgóságot ébreszt, amely arra
késztet, mindennapi munkánkon keresztül, hogy megosszuk az isteni bölcsesség
ajándékait a többiekkel: a közösséggel, azokkal, akik istenkeresésük („quaerere
Deum”) miatt a monostorba jönnek, és mindazokkal, akik iskoláitokban,
kollégiumaitokban és egyetemeiteken tanulnak. Ily módon jön létre egy mindig
megújuló és megerősödő lelki élet.
A húsvéti liturgikus időnek, melyben éppen
vagyunk, vannak olyan jellegzetességei – mint például az örömhír meghirdetése
és a meglepődés, a kiváltott válaszadás és az Isten ajándékainak befogadására
kész szív –, amelyek valójában a mindennapi bencés élet részét képezik. Szent
Benedek azt kéri Regulájában tőletek, hogy „semmit se helyezzetek
Krisztus elé” (72. pont), hogy mindig éberek legyetek, a mában, készen
arra, hogy hallgassátok és tanulékonyan kövessétek őt (vö. uott, Előszó).
Szeretetetek a liturgia mint alapvető „opus Dei” iránt a monasztikus életben
lényegi fontosságú mindenekelőtt magatoknak, mert lehetővé teszi számotokra,
hogy az Úr élő jelenlétében álljatok, és értékes kincs az egész Egyház számára
is, mely a századok folyamán öntöző és megtermékenyítő forrásvízként
használhatta, hiszen az állandóan táplálta a hívek azon képességét, hogy mind
egyénileg, mind közösségileg megéljék a feltámadt Úrral való találkozást.
Szent Benedek tündöklő csillag volt – amint
Nagy Szent Gergely nevezte – a saját korában, amelyet mély válság jellemzett az
értékek és az intézmények terén. Benedek azért volt képes erre, mert
különbséget tudott tenni a lényeges és a másodlagos között a lelki életben, és
határozottan az Urat állította középpontba. Kívánom, hogy ti is, az ő fiai,
akik korunkban éltek, tudjátok gyakorolni a megkülönböztetést, hogy
felismerjétek, mi az, ami a Szentlélektől jön, és mi az, ami a világ
szellemétől vagy a sátán szellemétől származik. Ez a megkülönböztetés „nemcsak
jó gondolkodási képességet és józan észt igényel, [hanem] ajándék is, amelyet a
Szentlélektől kell kérnünk. A megkülönböztetés bölcsessége nélkül könnyen
válhatunk a pillanatnyi irányzatoknak kiszolgáltatott bábokká” (Gaudete et
Exsultate apostoli buzdítás, 166–167).
A mai korban, amikor az emberek annyira
elfoglaltak, hogy nincs elég idejük Isten hangjának meghallására, monostoraitok
és konventjeitek mintegy oázisokká válnak, ahol minden korú, származású,
kultúrájú és vallású férfi és nő felfedezheti a csend szépségét, rátalálhat
önmagára, összhangban a teremtett világgal, lehetővé téve Istennek, hogy helyreállítsa
a helyes rendet életében. A vendégfogadás bencés karizmája rendkívül értékes az
új evangelizáció számára, mert módot ad arra, hogy befogadjátok Krisztust
minden hozzátok érkező emberben, és segítsétek azokat, akik keresik Istent,
hogy be tudják fogadni a lelki ajándékokat, melyeket mindnyájunknak tartogat.
Továbbá az emberek mindig elismeréssel adóztak
a bencéseknek az ökumenizmus és a vallásközi párbeszéd érdekében kifejtett
erőfeszítésükért. Bátorítalak titeket, hogy folytassátok ezt az Egyház és a
világ számára is fontos munkát, szolgálatába állítva hagyományos
vendégszereteteteket is. Nincs ugyanis ellentét a szemlélődő élet és mások
szolgálata között. A bencés monostorok – akár városokban, akár azoktól távol –
az imádság és a befogadás helyei. Az, hogy helyben laktok, azoknak az
embereknek is fontos, akik felkeresnek titeket. Krisztus jelen van ebben a
találkozásban: jelen van a szerzetesben, a zarándokban, a rászorulóban.
Hálás vagyok nektek azért a szolgálatért,
amelyet a nevelés és képzés területén végeztek itt, Rómában és a világ sok
táján. A bencéseket úgy ismerik, mint „az Úr szolgálatának iskoláját”. Arra
biztatlak titeket, hogy a szükséges fogalmak és ismeretek mellett adjátok meg
diákjaitoknak a nélkülözhetetlen eszközöket, hogy növekedni tudjanak abban a
bölcsességben, mely Isten állandó keresésére ösztönzi őket életükben, és
ugyanazon bölcsességben, mely a kölcsönös megértésre ösztönzi őket, hiszen
mindannyian Isten gyermekei vagyunk, testvérek és nővérek, ebben a békére
olyannyira szomjazó világban.
Végezetül, kedves testvéreim és nővéreim,
kívánom, hogy a jubileumi ünneplés a Bencés Konföderáció alapításának
évfordulóján kiváló alkalmat nyújtson arra, hogy elgondolkodjatok Istennek és
az ő bölcsességének keresésén, valamint azon, hogyan tudjátok hatékonyabban
továbbadni annak örökös gazdagságát a jövőbeli nemzedékeknek.
Szűz Máriának, az Egyház anyjának közbenjárását
kérve, közösségben a mennyei Egyházzal, Szent Benedekkel és Szent
Skolasztikával, apostoli áldásomat adom mindnyájatokra, és kérlek titeket,
továbbra is imádkozzatok értem. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése