Ferenc pápa: Legyünk
türelmesek, engedjük, hogy Isten cselekedjen!
Az igazán szabad ember nem fél az időtől:
engedi, hogy Isten cselekedjen, helyet ad neki, hogy működése kibontakozhasson
– emelte ki Ferenc pápa április 13-án, péntek reggel homíliájában, melyet a
Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén mondott.
A szabadság három példáját emelte ki a
Szentatya az Apostolok cselekedeteiből vett napi olvasmány alapján. Szabadok
vagyunk-e hideg fejjel gondolkodni és teret adni az Istennek az életünkben,
mint ahogy Gamáliel tette? – kérdezte a pápa. Szabadok vagyunk-e Jézust követni
örömmel, mint Péter és János a szenvedésben? És végül szabadok vagyunk-e a
szenvedélyektől, a nagyravágyástól, a divattól? Vagy pedig olyanok vagyunk,
mint a világ, mely egy kicsit tudathasadásos: bár szabadságot kiált, valójában
rabszolga.
A szabadság, amiről most, húsvét időszakában
beszélünk, Isten fiainak a szabadsága, melyet Jézus ajándékozott nekünk
megváltó művével. Az első szabad személy, akiről a mai olvasmány szól,
Gamáliel, a törvénytudó farizeus, aki meggyőzi a nagytanácsot, hogy bocsássák
szabadon Pétert és Jánost, akiket bebörtönöztek, miután meggyógyítottak egy
bénát. Gamáliel egy szabad ember, aki hideg fejjel gondolkodik és meggyőzi a
főtanács tagjait, hogy az idő elvégzi majd a maga dolgát.
A szabad ember nem fél az időtől. Engedi, hogy
Isten cselekedjen, helyet ad neki, hogy működése az időben kibontakozzon. A
szabad ember türelmes. Ez a bibliai ember zsidó volt, nem volt keresztény, nem
ismerte el Jézust üdvözítőnek, de szabad ember volt. Követi a saját
meggyőződését, azt fölajánlja másoknak is, akik pedig elfogadják azt. Pilátus
is jól gondolkodott, hideg fejjel – tette hozzá Ferenc pápa –, és észrevette,
hogy Jézus ártatlan volt. De nem sikerült neki megoldani a problémát, mert nem
volt szabad, hanem a kinevezéséhez és a karrierjéhez ragaszkodott. Hiányzott
belőle a szabadság bátorsága, mert az előléptetés és a siker rabszolgája volt.
A szabadság második példáját Péter és János
mutatják nekünk, akik meggyógyították a bénát és most a főtanács előtt állnak.
A szinedrium pedig végül szabadon bocsátja őket, de előbb megkorbácsoltatja az
apostolokat, bár ártatlanok. Jogtalanul büntették meg őket, de a főtanácstól
örömmel keltek útjukra, mert méltónak bizonyultak arra, ahogy az Úr Jézus
nevéért gyalázatot szenvedjenek. Örömük Jézus követéséből ered – emelte ki a
pápa. Ez egy másfajta szabadság, tágasabb és keresztényibb. Péter elmehetett
volna egy bíróhoz, hogy vádat emeljen a főtanács ellen, hogy elégtételt
követeljen. Ehelyett inkább örvendezett Jánossal, mert Jézus nevéért gyalázatot
szenvedtek – ismételte a pápa. Talán emlékeztek Jézus szavaira a hegyi
beszédből: boldogok vagytok, ha miattam üldöznek benneteket, boldogok vagytok!
Ők szabadok voltak, hogy kövessék Jézust a
szenvedésben – magyarázta a Szentatya. Ebben áll a keresztény magatartása:
„Uram, te annyit adtál nekem, annyit szenvedtél értem! Mit tehetek érted? Vedd
uram, az életemet, az elmémet, a szívemet!” Ez a szabadság a Jézusba
beleszeretett ember szabadsága. Ezt a Szentlélek pecsételi meg a Jézus
Krisztusban való hitben. Ma is vannak börtönben keresztények, akiket
megkínoztak, akik ezt a szabadságot hordozzák, amiben megvallják Jézust.
A szabadság harmadik példáját maga Jézus
mutatja nekünk, aki csodálatos módon kenyeret szaporít Kafarnaumban. A tömeg
nagyon lelkes lesz és Jézus megérti, hogy királlyá akarják kenni őt. Ekkor
újból visszavonul a hegyre egyedül. Elszakadt a győzelemittasságtól, a
triumfalizmustól. Szabad volt. Miként a pusztában is elutasította a gonosz
kísértését, mert szabad volt, hiszen szabadsága abban állt, hogy kövesse az
Atyja akaratát. Végül a kereszten végzi. A legnagyobb szabadság példája maga
Jézus, aki követi az Atya akaratát, hogy meggyógyítsa a mi sebzett
istengyermekségünket.
Gondoljunk a mai napon a
szabadságra, a mi szabadságunkra – kérte végül a Szentatya. Három példa:
Gamálielé, Péteré és Jánosé és végül Jézusé. Milyen az én keresztény
szabadságom? Rabszolgája vagyok-e szenvedélyeimnek, törekvéseimnek, a
gazdagságnak, a divatnak? Talán viccesen hangzik, de hány ember rabszolgája a
divatnak! A mi szabadságunk itt, ebben a világban egy kicsit tudathasadásos,
nem? Azt kiáltja: szabadság, szabadság, szabadság! De közben rabszolga, inkább
rabszolga! Gondoljunk tehát arra a valódi szabadságra, amit Jézus ad nekünk –
kérte péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése