Ferenc pápa csütörtök
reggeli homíliája: A halál tény, örökség és emlékezet
„A halál gondolata megment bennünket attól az
illúziótól, hogy az idő urai vagyunk” – figyelmeztetett Ferenc pápa február
1-jén a Szent Márta-ház kápolnájában tartott reggeli szentmisén.
Ferenc pápa a Királyok első könyvének
idézetéből indult ki, amely Dávid haláláról szól. Ferenc pápa mindenkit arra hívott,
hogy imádkozzon és kérje a kegyelmet az idő megértéséhez annak érdekében, hogy
ne maradjon a jelen pillanat foglya, önmagába zárkózva.
„A halál tény, amely mindannyiunkat érint.
Előbb vagy utóbb elérkezik – emlékeztetett a Szentatya. Létezik a pillanat
kísértése, amely birtokba veszi az életet, valamint arra kényszerít, hogy a
jövő és a kiút nélküli pillanat önző labirintusában keringjünk. Az út pedig a
halállal végződik, ezt mindannyian tudjuk. Ezért az egyház mindig arra
ösztönzött, hogy gondolkodjunk el a végről, vagyis a halálról.”
„Nem vagyok az idő ura. Ennek ismétlése
segíthet nekünk, mert megment minket a pillanat illúziójától, hogy az életet
pillanatok láncának tekintsük, aminek nincs semmi értelme – javasolta Ferenc
pápa. Úton vagyok és előre kell tekintenem, ugyanakkor figyelembe kell vennem,
hogy a halál örökség is, nem anyagi értelemben, hanem mint tanúságtétel. Tegyük
fel a kérdést: milyen örökséget hagynék hátra, mint az életben megvalósított
tanúságtétel, ha Isten magához hívna ma? Ez egy jó kérdés – jegyezte meg a
pápa. Így készüljünk fel, hogy senki közülünk ne maradjon ereklye. Mindannyian
haladjunk ezen az úton!”
Végül Ferenc pápa
rámutatott, hogy a halál emlékezet, egy előrehozott emlékezet, amelyen
elgondolkodhatunk. „Amikor meghalok, onnan nézve ma milyen döntést kellene
hoznom, hogyan kellene élnem? Ez egy előrehozott emlékezet, amely megvilágítja
a ma pillanatát. A halál tényével megvilágítja a döntéseket, amelyeket minden
nap meg kell hoznom. Érezzük, hogy úton vagyunk a halál felé. Ez jót tesz
mindannyiunknak” – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése