Ferenc pápa: Jézus
mester és barát, aki tanít és gondjaiba vesz minket
Január 28-án a vasárnap déli Úrangyala
elimádkozása előtt a Szentatya a mise evangéliumáról elmélkedett, utána pedig
megemlékezett az afgán népről, a leprás betegekről, és meghallgatta a római
egyházmegye Katolikus Akciójához tartozó gyermekek békeüzenetét.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai vasárnap evangéliuma (vö. Mk 1,21–28)
annak a nagyobb elbeszélésnek a része, amelynek a „Kafarnaumban töltött nap”
címet adhatjuk. A mai szöveg középpontjában az ördögűzés eseménye áll, az
evangélista ezen keresztül mutatja be Jézust szavakban és tettekben hatalmas
prófétaként.
Jézus belép a kafarnaumi zsinagógába, és elkezd
tanítani; az emberek ámulnak szavain, mert azok nem megszokott szavak, nem
olyanok, mint amilyeneket általában hallanak. Az írástudók ugyanis tanítanak,
de saját tekintély nélkül: a hagyományra támaszkodnak, arra, amit előttük Mózes
és a próféták mondtak. Ezzel szemben Jézus tekintéllyel tanít, úgy tanít, mint
akinek van tekintélye, és így Isten küldötteként tárja fel magát, és nem egyszerű
emberként, akinek korábbi hagyományokra kell alapoznia tanítását. Jézusnak
teljhatalma van. Az ő tanítása új, és az evangélium elbeszélése szerint az
emberek megjegyezték: „Új tanítás, és milyen hatalmas!” (Mk 1,27).
Ugyanakkor Jézus tettekben is hatalmasnak tárja fel magát. A kafarnaumi zsinagógában van egy tisztátalan lélektől megszállt ember, s a lélek ezeket a szavakat kiáltva nyilvánul meg: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” (Mk 1,24). Az ördög igazat mond: Jézus azért jött, hogy elpusztítsa az ördögöt, hogy elpusztítsa a gonoszlelket, hogy legyőzze. Ez a tisztátalan lélek ismeri Jézus hatalmát, és a szentségét is fennhangon hirdeti. Jézus ráparancsol: „Hallgass el, és menj ki belőle!” (Mk 1,25). Jézusnak ez a pár szó elég ahhoz, hogy legyőzze a sátánt, aki úgy megy ki az emberből, hogy „összevissza rángatja, és hangosan kiabál” (Mk 1,26), mondja az evangélium.
Ugyanakkor Jézus tettekben is hatalmasnak tárja fel magát. A kafarnaumi zsinagógában van egy tisztátalan lélektől megszállt ember, s a lélek ezeket a szavakat kiáltva nyilvánul meg: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” (Mk 1,24). Az ördög igazat mond: Jézus azért jött, hogy elpusztítsa az ördögöt, hogy elpusztítsa a gonoszlelket, hogy legyőzze. Ez a tisztátalan lélek ismeri Jézus hatalmát, és a szentségét is fennhangon hirdeti. Jézus ráparancsol: „Hallgass el, és menj ki belőle!” (Mk 1,25). Jézusnak ez a pár szó elég ahhoz, hogy legyőzze a sátánt, aki úgy megy ki az emberből, hogy „összevissza rángatja, és hangosan kiabál” (Mk 1,26), mondja az evangélium.
Ez a tény nagy hatással van a jelenlevőkre,
mindnyájukat félelem fogja el, és azt kérdezgetik egymástól: „Mi ez? […] Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” (Mk 1,27).
Jézus hatalma megerősíti tanításának tekintélyét. Ő nemcsak szavakat mond,
hanem cselekszik. Így a szavakkal és a tettek hatalmával nyilvánítja ki Isten
tervét. Az evangéliumban ugyanis azt látjuk, hogy földi küldetésének
teljesítése során Jézus mind prédikálással, mind a betegekre, szükséget
szenvedőkre, gyermekekre, bűnösökre irányuló odafigyelés és segítségnyújtás számtalan
tettével tárja fel Isten szeretetét.
Jézus a mi szavakban és tettekben hatalmas
mesterünk! Jézus megadja nekünk azt a fényt, amely megvilágítja létezésünk
olykor sötét útjait; megadja nekünk azt az erőt is, amely szükséges ahhoz, hogy
megküzdjünk a nehézségekkel, a próbatételekkel, a kísértésekkel. Gondolkodjunk
el, milyen nagy kegyelem számunkra, hogy megismerhettük ezt az ennyire hatalmas
és ennyire jó Istent! Mester és barát, aki mutatja nekünk az utat, és gondjaiba
vesz minket, főleg, amikor szükségben vagyunk.
Szűz Mária, a figyelmes asszony, segítsen, hogy
csendet tudjunk teremteni magunkban és magunk körül, hogy meghalljuk a világ
hangzavarában a létező leghitelesebb szót: Fiának, Jézusnak a szavát, aki
hirdeti létezésünk értelmét, és kiszabadít minket minden rabságból, a gonosz
rabságából is.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap Afganisztánból kaptuk azt a fájdalmas
hírt, hogy a fővárosban, Kabulban borzasztó terrorista mészárlás történt,
melynek következtében több mint százan meghaltak és nagyon sokan megsebesültek.
Néhány napja egy másik súlyos merénylet is történt, szintén Kabulban, rettegést
és sok ember halálát okozva egy nagy hotelben. Meddig kell még az afgán népnek
elszenvednie ilyen embertelen erőszakot? Imádkozzunk az összes elhunytért és
családtagjaikért, és imádkozzunk mindazokért, akik továbbra is a béke építésén
fáradoznak abban az országban.
Ma tartjuk a leprás betegek világnapját. Ez a
betegség sajnos még ma is létezik, főleg a legelesettebb és legszegényebb
embereket sújtja. Biztosítjuk e testvéreinket közelségünkről és
együttérzésünkről; és imádkozunk azokért is, akik gondozzák őket és a
társadalomba való visszailleszkedésükön fáradoznak.
Köszöntöm a családokat, az egyházközségeket, a
társulatokat, és mindazokat, akik Olaszországból vagy a világ más részeiből
érkeztek. Külön is köszöntöm a Badajozból (Spanyolországból) érkezett diákokat,
a Ljubljanából, valamint Velencéből és Vegliéből jött híveket.
Nagy szeretettel köszöntöm a római egyházmegye
Katolikus Akciójához tartozó fiúkat és lányokat! Remélem, hogy a zajongás
mellett jó dolgokat is tudtok csinálni, nemde?! Kedves gyerekek, ma is sokan
eljöttetek a „Békekaraván” végén, a vikárius érsek, valamint segédkező
szüleitek, nevelőitek és papjaitok kíséretében. Köszönöm nektek ezt a
kezdeményezést! Köszönöm, szívből köszönöm! Fáradhatatlanul legyetek a béke és
az öröm eszközei kortársaitok között! Most pedig hallgassuk meg mindnyájan azt
az üzenetet, amelyet barátaitok, akik itt állnak mellettem, felolvasnak nekünk!
Luca és Desirée felolvassák a békeüzenetet:
Kedves Ferenc pápa!
Idén is nagy lelkesedéssel, a római Katolikus
Akció összes gyermektagja körbeveszünk téged, hogy hangosan kiáltsuk
békevágyunkat.
Tudjuk, hogy nagy aggodalommal szemléled azt a
sok helyet, amelyet a háború megtépázott, és gyakran fordulsz hozzánk olyan
szavakkal, amelyek arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk erről a témáról.
Idén a római Katolikus Akció tevékenysége a
fotózás világára fókuszál, és a jelmondatunk: „Készek a felvételre”. Te tudod,
hogy mi, fiatalok mennyire szeretjük a képi világot, mennyire ügyesen tudjuk
használni az audiovizuális eszközöket, így tehát rögtön fellelkesedtünk.
Tanáraink elmagyarázták, hogy egy fotó vagy egy
videofelvétel nem banális dolog, mert egy kép sosem semleges. Az mindig
üzenetet hordoz, mely lehet akár békeüzenet is.
Abban az evangéliumi szakaszban, amely az egész
Katolikus Akciót elkíséri ebben az évben, s amelyben az „özvegyasszony két
fillérjéről” van szó, Jézus is két képet tár szemünk elé, amelyek két
pillanatfelvételhez hasonlítanak: egyfelől ott vannak az írástudók, akik nagyra
tartották magukat, és nem segítették a szegényeket; másfelől ott az
özvegyasszony, aki hivalkodás nélkül odaadja mindazt, amije van. Jézus
megérteti velünk, hogy mindazt, ami körülöttünk történik, figyelemmel kövessük,
és hogy segítő szándékunknak azonnal az emberek felé, valamint a szegénység és
szükség helyzetei felé kell irányulnia. Kicsiny létünkre mi szeretnénk
elköteleződve segíteni: ígérjük neked, hogy igyekszünk egészen bevetni
magunkat!
Ilyen megfontolásból, a béke hónapja folyamán,
a római Katolikus Akció egy szolidaritási projektet támogat: Irakban, a Terre
des Hommes [emberek földje] társasággal karöltve segítjük a mozgáskorlátozott
menekült gyermekeket, akik a közel-keleti háborúkból jönnek. Örülünk, hogy
szolidaritási gyűjtésünket azok a hozzánk hasonló gyermekek kapják meg, akik
kétszeresen szenvednek: a mozgáskorlátozottság és a háború miatt. Ebbe a
gyűjtésbe bevontuk a fiatalokat és a felnőtteket is: mi – képességeinkhez
mérten – a béke misszionáriusai akarunk lenni, segíteni akarjuk a körülöttünk
élőket, hogy feléd haladjanak.
Kedves pápa, te tudod: az egész római Katolikus
Akció szeret téged, imádkozik veled és érted!
Köszönet, köszönet és még egyszer köszönet
üzeneteidért, példamutatásodért és szeretetedért!
A római Katolikus Akció gyermektagjai
[A pápa az üzenetet felolvasó két gyermekhez fordul]: „Köszönöm, köszönöm! Maradjatok itt! Üdvözöljétek az embereket, integess, integess, félelem nélkül!”
Most pedig a békéért mondott imáinkkal együtt,
mindenki a maga szívében imádkozzon a békéért! Ezekkel az imákkal együtt
szállnak az égbe a léggömbök!
[Felengedik a léggömböket.]
Láttátok ezeket a léggömböket? Amikor rosszul
imádkozunk, amikor nem olyan életet élünk, amilyet Jézus szeretne, imáink nem
indulnak a cél felé, és ezért segítségre szorulnak, hogy felfelé tessékeljük.
Amikor úgy érzitek, hogy imáitok nem emelkednek fel, kérjetek segítséget
valakitől!
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek
titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem!
Jó étvágyat az ebédhez! A
viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése