Évközi negyedik hét keddje

Évközi negyedik hét keddje

A szabadító csodák sorozata folytatódik a mai evangéliumban két újabb jelenettel, a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyításával és az elöljáró lányának feltámasztásával. A két történetnek több közös eleme van. Jézus megszólítása az egyik: A feltámasztott leányt értelemszerűen „kislánynak” szólítja, az asszonyt pedig, aki nyilvánvalóan idősebb lehetett „leányomnak.” A kislány tizenkét éves volt, az asszony pedig ugyanennyi ideje szenvedett betegségében. Mindkét esetben olyan határhelyzetről van szó, amikor Jézus úgy jelenik meg, mint aki egyedül képes segíteni. Mindezeknél azonban fontosabb a hit, az Úr segítsége tulajdonképpen a hitre adott válasz. Az elöljáró ugyanis hittel kéri Jézus segítségét, és kifejezi, hogy Jézus érintése újra életet hoz halálán lévő lányába. Az asszony pedig hisz abban, hogy ha megérinti Jézusnak akár csak a ruháját, meggyógyulhat.
Mindkét történetnél érdekes a tömeg jelenléte, amely Jézus körül gyűlt össze, és amely akár meg is akadályozhatta volna az elöljárót és az asszonyt céljuk elérésében. Ebből a tömegből kellett kiemelkednie, kiválnia a két szereplőnek, hogy közvetlenül találkozhassanak az Úrral.
Számomra sem elegendő együtt haladni a lelkes tömeggel, érdemes Jézushoz lépnem és kérnem tőle a múlt bűneitől való szabadítást, hogy új életet kezdhessek.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!