Minden vigasztalás Atyja Irgalmazz nekünk!

Minden vigasztalás Atyja

Irgalmazz nekünk!

Vigyázz, Kész, Rajt! Hangzik a vezényszó, dördül el a pisztoly, és indul el a stopperóra. Ez egy verseny kezdete. És a vége a célba érés. Ki elsőként, ki utolsóként. A lényeg, hogy célba érjen mindenki, és ünnepelni lehessen azt, ki célba ért. Ez a néző számára az izgalmat okozó és érdeklődését felkeltő sportesemény lényege. Jellemzően, mindig arra összpontosítunk, hogy ki lesz az első, és milyen eredménnyel ér célba. Lehet, hogy világcsúccsal?

Isten országában nem így van. Isten ül a nézőtéren, angyalaival, és mi mind ott vagyunk a küzdőtéren. Itt, a nézők, ugyan azzal a lelkesedéssel szurkolnak minden „versenyzőnek”! Csak célba érjen! Isten örömét leli abban, ki célba ér. És addig ott ül a nézőtéren, türelmesen, alázattal, szelídséggel és töretlen reménnyel, hogy célba fogunk érni! Hiszen Ő ebben érdekelt, és ezért tartja a mindennapokat, edzésként, edzőkkel, és edzés programokkal a számunkra. Személyes edzővel, és személyes edzésprogrammal! Hazai pályán, otthonosan mozoghatunk. Egyetlen egy a bizonytalansági tényező ebben a „versenyben”: az én vagyok. Én, mennyire tartom magam személynek, és mennyire vagyok képes a személyes edzőmet, a személyes edzés programjával megtisztelni, hinni benne, és megengedővé tenni magam a programnak. Vagy, lehet, hogy más programra vágyok, nem hiszek az Ő tervében? Talán azért, mert nem vagyok tisztában azzal, hogy számomra mi lehet a legjobb?

Igen, a szentírásban sok eset, példa van megírva, ami megtörtént, és amiben Jézus megmutatta isteni erejét. Másoknak, hogy abból megtanuljam azt, hogy Isten mennyire személyesen képes bennünket, embereket elvezetni önmagunk teljességére. De, nem azért van az megírva, mert annak kell az én esetemben is megtörténnie. János evangéliuma azzal a mondattal zárul, hogy „Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, s ha azokat egyenként mind megírnák, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.” [Jn 21,25] Tehát: példázatok, példabeszédek gyűjteménye a Szentírás, hogy higgyük Istent, és azt, hogy Isten bármit megtenni képes, ha én hiszem Őt, és azt, hogy szeretete értem való!

Minden nappal eldördül a rajtpisztoly. Hogy ezzel a nappal erősödjön hitem, észrevenni képessé tegyem magam rá, hogy Isten csodát tenni kész velem, csak engednem kell, alkalmassá kell tenni magam rá, hogy megérinthessen. Megtapasztalni Istent én lehetek képes, ha Vele közösségre lépek, és nem lépek át rajta! Én magam rádöbbentem arra, hogy ha döntéseimmel nem előzöm meg Őt, akkor képes velem is csodát tenni. Képes az én életemmel is olyant tenni ami számára és számomra is örömforrássá lesz! Ne akarjam Őt kényszeríteni semmire, mert úgy sem hagyja magát, és mind a ketten örömünk híján leszünk. Én csalódásaimban fogok megerősödni, Ő pedig annak hiányát szenvedi el, amiből osztozhatna velem. Mert nem dicsőítem meg akkor, amikor átlépek rajta, észre sem véve, hogy velem és értem van! Igazából, amivel kezdtem, azért kezdtem, mert tegnap hallottam egy értékes prédikációt, és arról szerettem volna beszámolni. No, nem baj, majd talán holnap folytatom. Legyen ez a napunk Isten dicsőségére! Ámen