Ferenc pápa beszéde Kolumbia politikai és társadalmi vezetőihez

Békelángot gyújt Santos elnök és Ferenc pápa 

 

Csak hittel és reménnyel győzhető le Kolumbia számos nehézsége

Az ország történelmének különösen fontos pillanatában jöttem hozzátok – kezdte beszédét Ferenc pápa. Elődeim, Boldog VI. Pál és Szent II. János Pál pápa nyomdokain járok, s miként őket, engem is az a vágy ösztökél, hogy megosszam kolumbiai testvéreimmel a hit adományát, mely mélyen gyökeret vert ebben az országban, valamint a reménységet, mely mindenki szívében dobog. Ugyanis csak hittel és reménnyel győzhető le az a számos nehézség, amivel Kolumbiának szembe kell néznie.

Kolumbia áldott nemzet természetében, kultúrájában, de főként kitartó és bátor lakosaiban

Kolumbia sokféle módon áldott nemzet! – emelte ki a pápa. Bőkezű a természetben, mely főként a biodiverzitásban, a fajok sokféleségében szorul oltalomra, hiszen ebben a tekintetben a világ második leggazdagabb országa, elég csak az esőerdők buja növény- és állatvilágára gondolni. Ehhez hasonlóan túláradó az ország kultúrája, de a legfontosabb az a gazdagság, ami népének emberminőségét illeti. A kolumbiai emberek befogadóak és jók, kitartóak és bátrak a nehézségek leküzdésében.

További állhatatos erőfeszítéssel a kiengesztelődés útján

Ferenc pápa megbecsülésének adott hangot az utóbbi évtizedekben megtett erőfeszítéseikért, hogy véget vessenek a fegyveres erőszaknak és rátaláljanak a kiengesztelődés útjára. Az eddig megtett lépések gyarapítják a reményt, abban a meggyőződésben, hogy a remény mindig egy nyitott munka, megállás nélküli feladat, erőt nem kímélve kell dolgozni az ország újjáépítésén. Állhatatosnak kell lenni a találkozás kultúrája építésében és mindenféle politikai, társadalmi és gazdasági cselekvés középpontjában az emberi személynek és a közjónak kell állnia. Ez az erőfeszítés a bosszú mindenféle kísértésének ellenáll és a növekvő nehézségek láttán sem torpan meg.

A helyes törvények a szegénység strukturális okainak a felszámolására irányuljanak

Ferenc pápa az ország jelszavát idézte: „Szabadság és Rend”, mely két szóban benne rejlik minden tanítás. Az állampolgárokat becsülni kell a szabadságukban, stabil közrenddel védelmezve őket. Nem az erősebb törvényét, hanem a törvény erejét kell jóváhagyni és fenntartani a békés együttélést. Helyes törvényekre van szükség, melyek biztosítják a harmóniát és segítik azoknak a konfliktusoknak a legyőzését, melyek évtizedeken át rombolták a nemzetet. Ezeknek a törvényeknek nem a társadalom gyakorlatias elvárásaihoz kell igazodnia, hanem a szegénység strukturális okainak a felszámolására kell irányulniuk.

Mindnyájunkra szükség van, hogy megteremtsük és megalkossuk a társadalmat

A pápa arra kérte a kolumbiai közélet vezetőit, hogy ebben az összefüggésben fordítsák figyelmüket a társadalomból kizárt és peremre szorított személyekre, akikre a többség nem számít. Ezzel szemben mindnyájunkra szükség van, hogy megteremtsük és megalkossuk a társadalmat. Ezt nem csak az úgynevezett tiszta-vérűek csinálják, hanem mindenki. És ebben áll az ország nagysága és szépsége! – hangsúlyozta Ferenc pápa: Mindnyájan befogadottak vagyunk és mindnyájan fontosak.

A különbözőségben áll a gazdagság. Utalt a rabszolgák gondját viselő Claver Szent Péter jezsuita első útjára a tengerparti Cartagena-tól egészen Bogotáig, az ő elcsodálkozása a miénk is! – mondta. Fordítsuk most a tekintetünket a közeli és távoli vidékek etnikumaira, lakosaira, köztük a földműves parasztokra. Tekintsünk a gyengékre, a kihasznált és bántalmazott emberekre! Tekintsünk a nőkre, küldetésükre, talentumaikra, hogy „anyák” legyenek  a legkülönfélébb feladataikban! – kérte beszédében a pápa.

Az evangéliumi alapelvek képezik a kolumbiai társadalom szövetének egy jelentős dimenzióját

Az társadalmi élet képének vázolása után a pápa az egyház missziójáról szólt, mely elkötelezett a béke, az igazságosság és a közjó építésében. Tudatában van annak, hogy az evangéliumi alapelvek képezik a kolumbiai társadalom szövetének egy jelentős dimenzióját, éppen ezért tud hozzájárulni hatékonyan az ország növekedéséhez, különös figyelmet fordítva az emberi élet szentségére, főként a védtelen és gyenge emberek esetében. Ez sarokkő az ország erőszakmentes társadalmának építésében. Második szempontként a pápa a család jelentőségét emelte ki, mint egy olyan helyet, ahol az emberek megtanulnak különbségtétel nélkül mindenkihez tartozni. A közélet kolumbiai szereplőinek a lelkére kötötte a pápa, hogy hallgassák meg a szenvedő szegényeket, nézzenek a szemükbe és tanuljanak tőlük.

Gabriel García Marquez: Semmi sem tudja lefokozni az élet kitartó erejét a halál fölött

Végezetül Ferenc pápa a kolumbiai származású, világhírű író, Gabriel García Marquez-re utalt, idézve a Nobel-díj átvételekor mondott beszédéből: „Mindenesetre, mindenféle elnyomás, fosztogatás és cserbenhagyás ellenére a mi válaszunk az élet. Sem özönvíz, sem pestisjárvány, sem éhség, sem természeti csapás, de még háborúk sem tudják lefokozni az élet kitartó erejét a halál fölött. Ez olyan előny, mely csak nő és gyarapszik.”