Évközi huszonkettedik hét szerdája

Évközi huszonkettedik hét szerdája

A küldetését jól ismerő és hűségesen teljesítő Jézussal találkozunk a mai evangéliumban, aki nyilvános működése ideje alatt betegeket gyógyít mindenütt és hirdeti az evangéliumot az embereknek. Bár a vallási vezetők rossz szemmel nézik tevékenységét, az egyszerű nép örömmel fogadja őt. Keresik, hogy betegeikkel csodát tegyen és hallhassák tanítását. S ő fáradhatatlanul mindig továbbindul, hogy egyre többekkel találkozhasson. A mai evangéliumban olvasott rész érdekes eleme, hogy a megszállottakból távozó gonosz lelkek felismerik Jézusban az Isten Fiát. A betegek és a meggyógyultak ezt még nem tudják, s Jézus nem is akarja, hogy ennek híre elterjedjen, ezért elhallgattatja az őt felismerő gonosz lelkeket. Ugyanakkor a mi Urunk azt sem szerette volna, ha csak a csodás gyógyítások érdekében keresnék őt az emberek, bár e csodák megerősítették tanítását, amelynek hirdetése volt a legfőbb célja.
A nagy nyilvánosság előtt végzett cselekedetek után Jézus visszavonul egyik első apostolának, Péternek a házába. Neki is szüksége van időnként a pihenésre, s arra, hogy egyedül imádkozzon a mennyei Atyához, akinek a küldötte, s aki erőt ad neki cselekedeteihez. De mindig készséges, amikor segíthet az embereken, akik igénylik szolgálatát. Küldetése hozzám is szól. Hogyan fogadom őt?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: neked szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!