Fájdalmak Anyja Könyörögj érettünk!

Fájdalmak Anyja 

Könyörögj érettünk!

A mai Ige nagyon alkalmas rá, hogy folytassam a tegnapi gondolatot. Hallottam egy értékes prédikációt vasárnap, ahol arról beszélt az az idős pap bácsi – tisztelem, és szeretem; jó, hogy vállalja az Isten szolgálatát, a mi javunkra (!) -, szeptember eleje lévén, hogy újra kezdeni. Ahogy a verseny kezdődik. Ő, a rajtnál elhangzó szavakhoz társította azokat a gondolatokat, melyeket ajánlott azért, hogy lélekben is kezdjük újra. Rajtoljunk el, ideje, hogy újra kezdjük –ezt már én teszem hozzá. Azt, amit a nyár elején, a kikapcsolódás okán elhanyagoltunk.

Megismétlem a tegnap már idézett szavakat: Vigyázz, Kész, Rajt!

Vigyázz = megtisztulás, önmegtagadás szavakkal párosította. Ahhoz, hogy elindulhassak egy új útra, a megújulás útjára, mert győzni szeretnék, le kell győznöm mindazt, mi addig meggátolt abban, hogy megújuljak. Rá kell döbbennem azokra a gyengeségeimre, melyek visszafogtak. Vagyis, meg kell tisztítanom magamat, fel kell adnom eddigi önmagamat, hogy képessé legyek megújulni.

Kész = megvilágosodás. Azaz, látnom kell, fel kell ismernem, miben kell változnom, mit kell másképpen tennem, mint eddig. Vízióra van szükségem ahhoz, hogy lássam, mit miért tegyek ez után másképpen. Küzdelem, szenvedés, áldozat árán tehetem meg! Ez, ha erre rá tudok ismerni, akkor egy nagy felismerés. Erre mondja Jézus, aki követni akar engem, vegye fel keresztjét. Jézus és a kereszt elválaszthatatlan! De csak ideig, óráig! Hiszen, Jézus feltámadt, már nincs a kereszten! Ez az élet, út. Az út nincs fáradtság, izzadtság, fájdalom, szenvedés, és kudarc nélkül! Ez mind az út velejárója. De ott az öröm is. Ha más öröm nem is jut az embernek, az bizonyos, hogy örömét lelheti abban, hogy nincs egyedül ezen az úton! A szenvedésben, az áldozatban, a kudarcban, az önfeláldozásban mindig ráismerhetek Jézusra, Aki útitársam. Ő velem van, az Ő gyötrelme mindig rám talál, hogy enyhítse az enyémet! A reményben! Krisztus a feltámadás Istenéről ad hírt nekünk! Minden szenvedésen túl van az öröm, az örök boldogság. Ahhoz, hogy oda eljuthassak, kell az alázatom, és a szelídségem, melyben társulhatok Jézushoz. Jézus mondja: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek.” [Mt 11,29]

Rajt = egyesülés, Krisztussal közösség, az Ő követése. Mi más a szenvedésben, a nélkülözésben, a fájdalomban, a hiányban a kitartás, az alázat, a szelídség, a türelem, mint közösséget fogadni Jézussal. Követni Uram azon az úton ,melyet Te végig jártál, azért, hogy elvezess arra a pontra (utam végére, a célba), ahol rám találhatsz, mikor újra eljössz, hogy elvihessél oda, ahol Te vagy!

Jut eszembe az egész prédikáció összefoglaló gondolata: azért nem tudunk megérkezni, mert nem tudunk semmit elkezdeni! Az indulásban benne rejlik a megérkezés. A tudatos élet: tudom hová készülök, ezért úgy indulok el, hogy megérkezhessek oda!

Hol találkozik ez a gondolat a mai Igével? Pál arról beszél, hogy az, aki az induláskor tudja, hogy kire bízza magát, kit akar követni, akkor az, az úton nem kell, hogy féljen. A sötétben sem, és a nappalon sem. Hinni kell abban, hogy a vezetőm a célba vezet, ezért rá bízom magam, és lám, a terhem már nem is lesz olyan nehéz teher, vagy olyan elviselhetetlen teher. „… akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek egymás épülésére”!

Imámban úgy szoktam imádkozni, hogy „taníts engem feltétlen szeretetedre, hogy tanúságot tudjak tenni rólad, hogy magam és a gonosz számára is bizonyítani bírjam, Tied vagyok”. Mert Istenem, a Te erőd elől menekül a gonosz, a gonoszság bennem, belőlem, hogy egészen Te tölthessél be engem. Ahogy elhangzik a mai evangéliumi példabeszédben is! Ez az úton levés bizonyossága, biztonsága, és reménye, mely megtartani képes az úton, hogy célhoz érjek. Ámen