Évközi huszonkettedik hét hétfője

Évközi huszonkettedik hét hétfője

Mai szóhasználattal talán programbeszédnek nevezhetnénk Jézus názáreti tanítását, amelyben Izajás próféta jövendölését magára vonatkoztatva saját küldetéséről beszél. Jövetelének az a célja, hogy a Szentlélek erejével szabadulást hirdessen mindazoknak, akik testi vagy lelki betegségben szenvednek, vagy akiket korlátoznak emberi szabadságukban. Jövetelének másik célja, hogy az örömhírt mindenkinek, köztük a szegényeknek is hirdesse. A gazdag emberek ugyanis igyekeznek sok kiváltságot szerezni maguknak, hogy életük minél biztonságosabb és boldogabb legyen. A lélek boldogságát adó evangélium viszont személyválogatás nélkül mindenkinek szól. A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, ezért meglepődtek, amikor Istentől kapott küldetéséről beszélt nekik, sőt, később a halálát akarták. Mások elfogadták tanítását. Rajtam áll, hogy befogadom-e az örömhírt.
A beszéd ugyanakkor elárulja azt a titkot, hogy honnan van Jézus tanításának és cselekedeteinek ereje, amelyet oly sokszor megtapasztalnak az emberek nyilvános működésének esztendei során. Ez mondja: „Az Úr Lelke van rajtam.” Kettős megerősítés ez számára. Egyrészt a Szentlélek erejével cselekszik, másrészt ez a Lélek a mennyei Atyától jön el számára. Jézus tehát korának tanítóival ellentétben nem saját emberi bölcsességét tanítja, hanem azt az örömhírt hirdeti a Lélek erejével, amit az Atyától hozott el nekünk.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között első, aki fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen lelkem jegyese. Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Szienai Szent Katalin