Ferenc pápa a Shalom közösséghez: Ha tudnunk nevetni önmagunkon, ez megment az öntetszéstől

Több ezren köszöntötték

Ferenc pápa hétfőn délben a VI. Pál teremben találkozott a Shalom katolikus közösség mintegy négyezer tagjával. A sok derűvel, nevetéssel teli találkozón először tanúságtételek hangzottak el, majd Ferenc pápa spanyol nyelvű kötetlen beszédben válaszolt a neki feltett kérdésekre is. Beszéde egyik jelentős üzenete: „Ha tanúságot teszünk Isten irgalmasságáról és kilépünk önmagunkból, akkor ez megszabadít az önközpontúságtól, az önmagunkra hivatkozás kísértésétől, a nevetés pedig megment az öntetszelgő nárcizmustól”.

Hirdetni kell, hogy az Isten jó és hogy mindig várja magához, még a nehéz embereket is

Nem tehetitek meg, hogy csak beszéltek az irgalmasságról, hanem tanúságot is kell róla tennetek! – figyelmeztette a pápa őket. Szükséges tehát, hogy magatokból kilépve, másokkal megosszátok azt. Hirdetni kell, hogy az Isten jó és hogy mindig várja magához az embereket, még életük legnehezebb pillanataiban is. Nem véletlen, hogy a tékozló fiúról szóló példabeszédben, az Atya, aki hazavárja a fiát, már messziről meglátja annak közeledtét. Ez az, ami megérteti velünk, hogy miben is áll az irgalmasság - tette hozzá Ferenc pápa.

Intette őket az önmagukra hivatkozás kísértésétől

A pápa VI. Pál aulában a Shalom közösség tagjait óva intette az önmagukra hivatkozás kísértésétől, amikor is túlságosan önmagukra összpontosítanak. A jelenkori kultúra, amiben élünk, magyarázta a pápa, túlságosan önző, jó adag nárcizmussal van benne, önmaga tetszelgő megszemlélésével van tele. Nem veszi észre, hogy a nárcizmus szomorúságot eredményez, mert aggodalom tölti el napról napra, hogy a lelkét újból és újból ki kell sminkelnie, miközben persze nem vesz tudomást a többiekről, mert magával foglalkozik. Nem tükörbe kell tehát nézni, hogy abban önmagunkat lássuk meg, hanem a másik emberre kell tekinteni – ajánlotta Ferenc pápa. Kéréséhez adott egy ötletet is: ha újból tükör elé álltok, nevessétek ki saját magatokat!

A fiatalokat nem szabad a ruhatárban tartani, mintha megőrzésre adták volna őket!

A kábítószer fiatalokat érintő súlyos problémája kapcsán a pápa hivatkozva az egyik tanúságtevő vallomására, aki kimenekült a drog alagútjából, kijelentette:  A kábítószer egyike a ma uralkodó kultúrának, jóllehet gyökértelenné tesz, mert kitép a jelenből és a múltból is, kiszakít a családi kötelékből és a szeretetkapcsolatokból. Gyökerek nélkül élni, ebben áll a kábítószer drámája! – hangsúlyozta. Úgy lehet belőle kilépni, hogy tudomásul vesszük és elhisszük, hogy újjá tudjuk teremteni az életünket.

A fiatalok szinódusára készületképpen azt ajánlotta, hogy mindenkinek  meg kell különböztetnie a hivatását, hogy lássa azt, amit az Úr ad neki a missziója számára. Adjunk tehát ingyen, mert ez megtölti a lelkünket. Végül a Shalom közösség idősebb tagjaihoz szólva, a fiatalabbakkal való párbeszédet ajánlotta nekik, kölcsönösen hallgassák meg egymást. A fiatalokat nem szabad a ruhatárban tartani, mintha megőrzésre adták volna őket! – emelte ki és arra a közeli tapasztalatára utalt, amikor fiatalok csoportjával egy idősek otthonába látogatott, ahonnét pedig gitár- és énekszó hallatszott ki. Ezek után könnyű volt elkezdeni a dialógust – emlékezett Ferenc pápa a Shalom közösség tagjaival folytatott beszélgetés zárásakor.

A Katolikus Shalom Közösség története

A Katolikus Shalom Közösséget Moysés Louro de Azevedo Filho alapította 22 éves egyetemistaként,  Maria Emmir társával együtt. 1982-ben az észak-brazíliai Fortalezában nyitott egy kávézót Shalom néven a fiatalok evangelizálása céljából, majd másik négy fiatallal nyitott egy bárt is, ahol mindenki önkéntesként dolgozott. Az első épületet 1983-ban kibővítették és a „Shalom da Paz”, vagyis a „Béke Shalomja” néven lett ismert, mivel a Béke Királynője plébánia területén helyezkedett el. A Katolikus Shalom Közösség egy ifjúsági csoporttal kezdte meg működését: pizzériát nyitottak a fiatalok találkozási helyeként. A közösség évről évre növekedett, egész Brazíliát behálózó evangelizációs központokat hozott létre, majd eljutott számos más országba, köztük Olaszországba és Franciaországba, Svájcba, Izraelbe, Kanadába, Angliába, de jelen vannak Uruguayban, Algériában, Madagaszkáron, Francia Guyanában, Portugáliában és 2009 óta Magyarországon is. Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek  hívta meg őket, hogy Budapesten is nyissanak egy kávézót és járják az országot. A Közösség 2007. február 22-én szentszéki jóváhagyást nyert mint a hívők pápai jogú nemzetközi társulata, amit 2012-ben véglegesítettek. 2010-ben 40 házuk működött Brazíliában, és 14 házuk más országokban.

A Katolikus Shalom Közösség tevékenysége

A Katolikus Shalom Közösség karizmájának alapját három összetevő alkotja. Első a szemlélődés: a feltámadt Krisztus szemlélése által igyekeznek megtalálni azt a békét, amit a feltámadt Krisztus adott mindazoknak, akikkel találkozott. A béke neve héberül shalom és innen a Közösség is a nevét.

A másik tevékenység az egység építése, s ennek jegyében a szemlélődés útján megtapasztalt békét közösségben élik meg. Végül az evangelizálást tartják kifelé a szolgálatuknak, mert a közösség fő célja a fiatalok evangelizálása. A megtapasztalt és megélt békét hirdetik az embereknek. Új formákkal, eszközökkel igyekeznek elérni a társadalom minden tagját. Különösen a fiatalokat célozzák meg. Pizzázókban, kávéházakban, koncerteken, fesztiválokon keresztül igyekeznek elérni őket, gyakorta brazil dalokat és csoportos brazil táncokat tanítva.

A közösség felépítése

A közösségnek két ága van, az Életközösség és a Szövetség formájában. Az Életközösség tagjai, mintegy 3.000 fiatal, teljes egészében az imádságnak és a küldetésnek szentelik magukat. 1985-ben jött létre, az alapító által leírt szabályok szerinti életre tesznek ígéretet. A tagok misszionáriusok. Vagyonközösséget alkotnak és a közösség házaiban élnek. Képzésük első évében kapnak egy Tau formájú keresztet, ami a héber ábécé utolsó betűje és ami Szent Ferenc számára Krisztusnak a kereszten feltárt szeretetét jelentette. A keresztre a „Shalom” szó van tűzzel égetve, héber betűkkel. A kereszt zsinórja bézs vagy sötétbarna színű a képzettségtől függően. Minden alkalommal, mikor leveszik vagy megcsókolják, ezt mondják: „Köszönöm Uram, hogy kiválasztottál engem”. A Szövetség Közösség tagjai, nagyjából 150.000 személy, a nem élethivatás-szerűen elkötelezett, úgynevezett külső tagok, akik ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, de karizmájukat saját családjukban, munkájukban, a társadalomban élik meg. 1986-ban jött létre. Hetente kétszer járnak össze imádkozni. A tagok misszióba küldhetők. Képzésük első évében ők is kapnak egy Tau formájú keresztet, aminek zsinórja szürke vagy fehér, a képzettségtől függően.