Turkson bíboros
mielőbbi megegyezést sürgetett az óceánok védelmére
Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi
Fejlődés Előmozdítása Dikasztériumának prefektusa egy vatikáni delegáció élén
vett részt és szólalt fel az ENSZ New York-i székházában június 9-ig tartó
konferencián, amelyet a világszervezet által június 8-ra meghirdetett óceánok
világnapja kapcsán tartanak.
A nemzetközi konferencia az óceánok, tengerek
és tartalékaik védelme és hasznosítása témájával foglalkozik, a fenntartható
fejlődés jegyében.
Előnyben részesítettük a jogainkat és
szabadságunkat a hasznunkra, anélkül, hogy figyelembe vettük volna a személyes
és nemzeti felelősségünket számos teremtett érték iránt – hangsúlyozta Peter
Turkson.
A vatikáni bíboros felszólalásában
megállapította, hogy jelenleg nem létezik semmiféle globális megegyezés vagy
bármiféle intézményes egység, amely kefejezetten az óceánok kezelésével és
védelmével foglalkozna.
Hiányoznak a megfelelő jogi keretek és gyakran
a már meglévő törvényeket sem alkalmazzák a gyakorlatban. Ennek megfelelően
mind szükségesebbé válik egy olyan átfogó megegyezés, mely figyelembe veszi a
tengeri tartalékok ilyen hatalmas méretű felhasználását – emelte ki Turkson
bíboros. – Az óceánok értéke ugyanis messze túllép a halászaton és a
hajózáson, hiszen a megújuló energia hatalmas forrását jelentik, továbbá óriási
gazdagságot képeznek biológiai és ásványi szinten: táplálékot és nyersanyagot
adnak, pótolhatatlan szolgálatot nyújtanak a környezetnek, mint a levegő
megtisztítása, továbbá jelentős szerepet játszanak az éghajlat stabilitásában,
a hulladékok körfolyamatában, az élő világ megtartásában.
Nem lehet önző tehát a hozzáállásunk, intett a
vatikáni bíboros, majd arra buzdított, hogy gondoljunk a jövendő nemzedékekre,
akik megöröklik tőlünk magatartásunk gyümölcsét.
Sok vallási hagyomány szerint a víz a
tisztaság, az újjászületés, a megújulás szimbóluma. A felhívás tehát egy
ökológiai megtérésre hív mindnyájunkat, ahogy azt Ferenc pápa is szorgalmazta
az enciklikájában: „A közös házunk gondozása mindig alapvető erkölcsi
kötelesség marad.” A Szentszék elkötelezettsége szilárd, hogy elérjük a
fenntartható fejlődést mindenki érdekében – szögezte le Turkson bíboros –, mert
a súlyos helyzet, amivel az óceánjaink szembesítenek minket, az egész
emberiséget érinti.
Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű
enciklikája szellemében a bíboros arra szólított, változtassunk az
életmódunkon, mely kárt okoz a teremtett világnak. A földgolyó tartalékainak
aránytalan és mértéktelen felhasználásával minden szinten szembe kell nézni,
kezdve az egyéni viselkedéstől a nemzeti politikákig, egészen a sokoldalú
nemzetközi megegyezésekig.
A környezeti károsodás és
az etikai, emberi hanyatlás a legszorosabban összefüggnek, mert a
környezetünket nem szabad tőlünk függetlenül figyelembe venni, vagy csupán úgy
tekinteni, mint egy olyan teret, amiben élünk – magyarázta Peter Turkson. –
Etikai felelősséggel kell hozzáállni, nem pedig a nyereség logikája alapján,
sőt össze kell kapcsolni a teremtett világ védelmét a szegénység elleni harccal
és a társadalmi kirekesztéssel. Csak így tudjuk együtt élvezni a közös
javainkat, egy nemzedékeken átívelő szolidaritás jegyében. A környezetünk
féltése ugyanis azt jelenti, hogy megvédjük a legsérülékenyebbeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése