2017. június 8., csütörtök

Turkson bíboros mielőbbi megegyezést sürgetett az óceánok védelmére




Turkson bíboros mielőbbi megegyezést sürgetett az óceánok védelmére

Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdítása Dikasztériumának prefektusa egy vatikáni delegáció élén vett részt és szólalt fel az ENSZ New York-i székházában június 9-ig tartó konferencián, amelyet a világszervezet által június 8-ra meghirdetett óceánok világnapja kapcsán tartanak.

A nemzetközi konferencia az óceánok, tengerek és tartalékaik védelme és hasznosítása témájával foglalkozik, a fenntartható fejlődés jegyében.
Előnyben részesítettük a jogainkat és szabadságunkat a hasznunkra, anélkül, hogy figyelembe vettük volna a személyes és nemzeti felelősségünket számos teremtett érték iránt – hangsúlyozta Peter Turkson.
A vatikáni bíboros felszólalásában megállapította, hogy jelenleg nem létezik semmiféle globális megegyezés vagy bármiféle intézményes egység, amely kefejezetten az óceánok kezelésével és védelmével foglalkozna.
Hiányoznak a megfelelő jogi keretek és gyakran a már meglévő törvényeket sem alkalmazzák a gyakorlatban. Ennek megfelelően mind szükségesebbé válik egy olyan átfogó megegyezés, mely figyelembe veszi a tengeri tartalékok ilyen hatalmas méretű felhasználását – emelte ki Turkson bíboros. – Az óceánok értéke ugyanis messze túllép a halászaton és a hajózáson, hiszen a megújuló energia hatalmas forrását jelentik, továbbá óriási gazdagságot képeznek biológiai és ásványi szinten: táplálékot és nyersanyagot adnak, pótolhatatlan szolgálatot nyújtanak a környezetnek, mint a levegő megtisztítása, továbbá jelentős szerepet játszanak az éghajlat stabilitásában, a hulladékok körfolyamatában, az élő világ megtartásában.
Nem lehet önző tehát a hozzáállásunk, intett a vatikáni bíboros, majd arra buzdított, hogy gondoljunk a jövendő nemzedékekre, akik megöröklik tőlünk magatartásunk gyümölcsét.
Sok vallási hagyomány szerint a víz a tisztaság, az újjászületés, a megújulás szimbóluma. A felhívás tehát egy ökológiai megtérésre hív mindnyájunkat, ahogy azt Ferenc pápa is szorgalmazta az enciklikájában: „A közös házunk gondozása mindig alapvető erkölcsi kötelesség marad.” A Szentszék elkötelezettsége szilárd, hogy elérjük a fenntartható fejlődést mindenki érdekében – szögezte le Turkson bíboros –, mert a súlyos helyzet, amivel az óceánjaink szembesítenek minket, az egész emberiséget érinti.
Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája szellemében a bíboros arra szólított, változtassunk az életmódunkon, mely kárt okoz a teremtett világnak. A földgolyó tartalékainak aránytalan és mértéktelen felhasználásával minden szinten szembe kell nézni, kezdve az egyéni viselkedéstől a nemzeti politikákig, egészen a sokoldalú nemzetközi megegyezésekig.
A környezeti károsodás és az etikai, emberi hanyatlás a legszorosabban összefüggnek, mert a környezetünket nem szabad tőlünk függetlenül figyelembe venni, vagy csupán úgy tekinteni, mint egy olyan teret, amiben élünk – magyarázta Peter Turkson. – Etikai felelősséggel kell hozzáállni, nem pedig a nyereség logikája alapján, sőt össze kell kapcsolni a teremtett világ védelmét a szegénység elleni harccal és a társadalmi kirekesztéssel. Csak így tudjuk együtt élvezni a közös javainkat, egy nemzedékeken átívelő szolidaritás jegyében. A környezetünk féltése ugyanis azt jelenti, hogy megvédjük a legsérülékenyebbeket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése