Jézus Szíve, Isten szent temploma, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, Isten szent temploma,

Irgalmazz nekünk!

Egyik közösségi estén ezt a szöveget húztam: „Isten gyermekké lett, … A végtelen nagy Isten elfogadja az emberi lét kicsinységét”. Ezen tűnődtem el akkor, és a mai idézet alapján most is, hogy hogyan is értsem azt, hogy Isten elfogadja az emberi lét kicsinységét?

Teológiailag én úgy értem Istent, hogy Ő a minden, mindenben! Akkor az elfogadás részéről mit is jelentsen ez? Arra a következtetésre jutottam, magamat bele állítva Isten mindenségébe, hogy ez a kifejezés, részéről annyit tesz, hogy rám igent mond! Rám, a semmi, az igaztalan, a kétkedő, a kishitű, az együgyű, a Vele folyton folyvást viaskodó és vitatkozó, sőt ellenszegülő emberre mond Isten igent! Azaz, hogy, azt fejezi ki Isten, hogy egyetlen ember sem kevesebb nála! De, Általa és Benne juthat el minden ember a maga teljességére. Nélküle nem, de Vele igen! Azaz, ha én Istenre nemet mondok, vagy nélkülözni próbálom, akkor önmagam méltóságáról mondok le. Ugyanakkor, Őt, nem érhetem el, ha Benne nem vagyok képes önmagam megismerésére, feltárására, elfogadására. A kályha, amitől elindulhatok Isten felé, az én vagyok, aki Benne vagyok, és Aki bennem van! Belőle vagyok, akár Dávid vagyok, akár Góliát, akár egy senki, aki még nincs. De lehetek, Istenben és Isten által A Valaki! Aki Istennel csak én lehetek!

Még valami eszembe jut annak kapcsán, hogy Isten elfogadni kész engem, de hozzám hasonlóan minden embert, a maga egoizmusával együtt is! Mi ez, ha nem alázatosság, szelídség? Ami, szerintem csak is teljes békességből fakadhat. Ebből én arra a következtetésre jutok, hogy Isten az, aki a maga végtelen alázatosságát nem magára kényszeríti, ahogy teszem én, az Ember,  akkor, amikor próbálok bele simulni Isten természetébe, Igazságába. De, mert Isten A Szeretet, éppen ezért, az alázat természetének része.

Belegondolok, hogy mit képes elviselni, elhordozni tőlünk, emberektől. És még arra is képes, hajlandó, készséges, hogy minden tévedésünket, minden elhibázott és szándékkal elkövetett hibánkat jóra fordítsa! Arra a jóra, mely általa jó, és mindenki számára jóra való!

Hallatlan bőkezűség, felsőbbrendűségre képessége ez Istennek. Amit természetesen emberi és evilági értelemben fejezek ki felsőbbrendűnek, nem politikai, nem társadalmi és nem identitás szempontok alapján.

Igen, mindezek olyan érveim, Isten mellett, amelyek alapján tisztelem, magasztalom, és dicsőítem Őt! Megpróbálom így kihozni magamból az iránta való szeretetet, amire képtelen vagyok, de akarok élni. Érte, Neki, és Általa! Ámen