Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott
Szív
Irgalmazz nekünk!
E
földi életben minden igazi beteljesülés egyben valamiképpen kezdet is, egy új,
más minőségű életszakasz kiindulópontja. Így Jézus Krisztus utolsó gesztusa itt
a földön, ahogy tanítványaira lehel e szavakkal: „Vegyétek a Szentlelket!”,
egyszerre az ő földi működésének beteljesülése, és a mi mennyei életünk
kezdete, míg emberi egzisztenciánk végleg meg nem érkezik az örök Kezdetbe és a
végső Beteljesedésbe.
Keresztségünkkel
megvalósul örök életre való születésünk, de ez egyben istenfiúi életünk kezdete
is. A bérmálással a belső növekedés bizonyos fokú teljességre jut, de a
keresztény nagykorúság küszöbét átlépve a krisztusi felnőttség kezdete is. Az
Eucharisztia vételével beteljesedik a Krisztus életébe való beavatottságunk, de
már az „elsőáldozás” elnevezés is jelzi, hogy ezzel valami új veszi kezdetét
Jézussal való kapcsolatunkban. Bűnbánatunk a kiengesztelődés szentségében, a
szentgyónásban nyeri el beteljesedését, de Isten bocsánatát befogadva egy új,
ártatlan világba léphetünk be. A házasság szentsége az emberi szerelem
beteljesítője, de valójában a házasok csak most indulnak el egy új, közös úton.
Az újmisést sokszor ünneplik a hívek úgy, mint aki feljutott a hegycsúcsra, és
a teljesség fényében áll, de ő alázatosan tudja, hogy most indul csupán, hogy
beteljesítse a Krisztustól kapott küldetést. A szentkenet az emberi szenvedést
teljesíti be azzal, hogy Krisztus áldozatába iktatva a beteget meggyógyítja,
vagy erőt ad neki a további szenvedések elviseléséhez, egészen odáig, hogy a
Krisztusban hívő haldokló Krisztussal együtt így kiálthat fel: „Beteljesedett!”
– az égbe lépve azonban azt látja, hogy csak most kezdődik, amiért eddig élt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése