Ferenc pápa: A
képmutatás elpusztítja a közösséget
A képmutatás nem Jézus kifejezésmódja, és nem
lehet a keresztényeké sem, mert a képmutató ember képes elpusztítani egy
közösséget – mutatott rá a pápa június 6-án, kedden reggel, a Szent Márta-ház
kápolnájában bemutatott szentmisén mondott homíliájában.
A keresztények kifejezésmódja Jézus nyomán az
igazság kell, hogy legyen. Óvakodjunk a képmutatás és a hízelgés kísértésétől –
figyelmeztetett a szentatya. – Álnok, kétszínű, képmutató – ezekkel a jelzővel
illeti gyakran Jézus az írástudókat. Képmutatók, mert mást mutatnak és mást
gondolnak, ahogyan azt a szó pontosan ki is fejezi. Ezek a írástudók beszélnek,
ítélkeznek, de mást gondolnak – ez képmutatás.
Jézus nyelvezetétől azonban távol áll a
kétszínűség és a keresztényekétől is távol kell, hogy álljon. Egy keresztény
nem lehet álnok, és aki képmutató, az nem lehet keresztény – szögezte le a
pápa. – Ez nyilvánvaló. Jézus legtöbbször kétszínűnek nevezi ezeket az
embereket.
Nézzük meg, hogyan működnek ezek az emberek. A
képmutató mindig talpnyaló, többé vagy kevésbé, de mindig hízeleg – folytatta Ferenc
pápa. – A mai evangéliumi szakaszban (Mk 12,13–17) szereplő farizeusok és
Heródes-párti emberek is megpróbálnak hízelegni Jézusnak. A képmutatók mindig
hízelkedéssel kezdik. Hízelgés az is, ha nem mondjuk meg az igazat, ha túlzunk
és legyezgetjük a másik hiúságát.
A pápa itt példaként említett egy papot, akit
régebben ismert meg, és aki bedőlt minden hízelgésnek, mert ez volt a gyenge
pontja. A szentatya rámutatott: A hízelgés rossz szándékkal történik. Az
írástudók esete jól példázza ezt, akik próbára teszik Jézust. Előbb hízelegnek,
aztán olyan kérdést tesznek föl neki, amivel megpróbálják tőrbe csalni:
„Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” A köpönyegforgatóknak két arca
van. De Jézus átlát álnokságukon, ezért világosan kimondja: „Miért akartok
tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!”. Jézus mindig a valósággal
válaszol a képmutatóknak és az ideológia embereinek. A valóság ilyen, minden
más képmutatás vagy ideológia. De ez a valóság: hozzatok ide egy dénárt. És
megmutatja, milyen a valóság – az Úr bölcsességével válaszol: „Adjátok meg
tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”. Ugyanis a
dénáron valóban a császár képe volt.
A harmadik dolog, amiről Ferenc pápa beszélt a
képmutatás kapcsán, az a pusztító hatása. A képmutatás, a csalás
kifejezésmódját használta a kígyó is Évánál. Előbb hízeleg, aztán tönkreteszi
az embereket, szétszedi személyiségüket és lelküket. Megöli a közösséget.
Amikor egy közösségben álszentek vannak, akkor nagy veszélybe kerül a közösség.
Az Úr Jézus azt mondta: „Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem. Ami ezt
meghaladja, az a gonosztól van” (vö. Mt 5,37). Mennyit árt a képmutatás az
Egyháznak. Óvakodjunk azoktól a keresztényektől, akik ebbe a pusztító, bűnös
viselkedésbe esnek.
Az álszent képes tönkretenni egy közösséget.
Szépen beszél, de csúnyán elítél másokat. A képmutató gyilkos. Ne feledjük: ez
hízelgéssel kezdődik, amire a valósággal kell válaszolni – hangsúlyozta a
szentatya. – Kérjük az Urat, hogy őrizzen meg bennünket a képmutatás rossz
szokásától, attól, hogy álcázzuk viselkedésünket, melyet rossz szándék táplál.
Fohászkodjunk az Úr kegyelméért: „Uram, add, hogy soha ne legyek képmutató,
hogy mindig meg tudjam mondani az igazat, vagy ha nem mondhatom meg, maradjak
csöndben, de soha, soha ne legyek álszent.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése