Évközi kilencedik hét keddje
Az
adófizetéssel kapcsolatos evangéliumi történetnél érdemes odafigyelnünk a
kérdezőkre. A jelenetnél szereplő farizeusok, ahhoz a vallási csoporthoz
tartoztak, akik határozottan elutasították a római fennhatóságot és az ország
jövőjét a nemzeti függetlenségben látták. Politikailag ezzel ellentétes nézetet
vallottak a Heródes-pártiak, akik a fennálló hatalmi rendszer haszonélvezői
voltak, elfogadták és kiszolgálták a rómaiakat. A két csoport tagjai a Jézussal
szembeni hatékony fellépés reményében most félreteszik ellentétes nézeteiket,
és miután gyanúsan sok dicsérettel halmozzák el Jézust, közösen teszik fel a
kérdést: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Ha Jézus ellenzi az
adófizetést, akkor a Heródes-pártiakkal kerül szembe, ha helyesli a császárnak
fizetett adót, akkor pedig a kérdező farizeusokkal.
Jézus rögtön átlátja a helyzetet, nem akar egyik csoport céltáblája sem lenni, ezért bölcs válaszával kikerül a kellemetlen helyzetből: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” A földi hatalommal szembeni, evilági kötelességeinket nem szabad szembeállítanunk Isten iránti kötelességeinkkel. Ha teljesítjük mindazt, amit Isten vár tőlünk, meg fogjuk találni az evilági dolgok helyes rendjét is.
© Horváth István Sándor
Jézus rögtön átlátja a helyzetet, nem akar egyik csoport céltáblája sem lenni, ezért bölcs válaszával kikerül a kellemetlen helyzetből: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” A földi hatalommal szembeni, evilági kötelességeinket nem szabad szembeállítanunk Isten iránti kötelességeinkkel. Ha teljesítjük mindazt, amit Isten vár tőlünk, meg fogjuk találni az evilági dolgok helyes rendjét is.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése