Ferenc pápa: A nehéz
pillanatokban az imádság, a türelem és a remény a gyógyír
A legrosszabb pillanatokban, a szomorúság és a
fájdalom idején, még a sértésekkel szemben is válasszuk az imádság, a türelem
és az Istenbe vetett remény útját anélkül, hogy a hiúság kelepcéjébe esnénk –
mondta péntek reggeli homíliájában, a Szent Márta-ház kápolnájában tartott
szentmisén a pápa.
A mai olvasmány (Tób 11,5–17) Tóbiás könyvéből
Tóbit próbatételét és meggyógyítását beszéli el. Ehhez fűzve gondolatait a
szentatya megállapította, hogy teljesen normális történetről, egy apósról és
menyéről van szó: Tóbit – Tóbiás apja, aki megvakult – és Sára, Tóbiás felesége
a főszereplő, akit korábban gyilkossággal vádoltak. Ebből az olvasmányból
megértjük, hogy az Úr hogyan viszi előre az emberek életét – a miénket is.
Tóbit és Sára jó és rossz pillanatokat éltek át, miként egész életükben.
Tóbitot üldözte, kigúnyolta, sértegette a felesége, aki azonban nem volt gonosz
asszony, hiszen azért dolgozott, hogy vezesse a háztartást, mert a férfi vak volt.
Sárát is sértegették, ő is sokat szenvedett. Mindketten borúlátók voltak
ezekben a pillanatokban, és azt gondolták, jobb lenne meghalni.
Mindannyian átélünk rossz, sötét pillanatokat,
talán nem ennyire erősen, mint itt, de tudjuk, mit érez az ember a sötétség, a
fájdalom, a nehézség pillanataiban. Sára azonban ezt gondolja: „Ha én
fölakasztom magam, szenvedést okozok a szüleimnek”, és megáll imádkozni. Tóbit
pedig így érvel: „De hát ez az én életem, menjünk tovább”, és csak imádkozik és
imádkozik. Ez a hozzáállás ment meg minket a rossz percekben: az imádság, a
türelem – mert mindketten türelmesek a fájdalmukkal szemben – és a remény, hogy
Isten meghallgat minket, és elmulasztja e csúf pillanatokat. A szomorúság
perceiben, legyen az kicsi vagy nagy bánat, a sötét pillanatokban a gyógyír az
imádság, a türelem és a remény. Ne feledjük! – hangsúlyozta szentbeszédében
Ferenc pápa.
Vannak szép mozzanatok is Tóbit és Sára
életében, mégsem beszélhetünk regényes happy endről. A próbatétel után az Úr
közeledik hozzájuk, és megmenti őket. Vannak szép, hiteles pillanatok, mint ez,
amelyek nem egy kozmetikázott, művi szépség felvillanó pillanatai, hanem a
lélek szépsége. És mit tesznek mindketten a szép pillatokban? Hálát adnak
Istennek, kitárják szívüket a hálaimában – magyarázta a Szentatya.
Tegyük föl mi is magunknak a kérdést, hogy
életünk különböző helyzeteiben képesek vagyunk-e átlátni, mi történik a
lelkünkben. Tudva, hogy a nehéz pillanatok a mi keresztünk, amikor imára,
türelemre és egy kis reményre van szükség. El kell kerülni a hiúság csapdáját,
mert az Úr mindig mellettünk áll, amikor hozzá fordulunk az imában, köszönetet
mondva neki az örömért, amellyel megajándékozott minket. Sára, végiggondolva a
dolgot, rájött, hogy nem kell felakasztania magát; Tóbit észrevette, hogy
várnia kell az imádságban, a reményben, az Úr üdvösségében – emlékeztetett a
pápa, arra buzdítva a híveket, hogy olvassák el újra Tóbiás könyvének e
fejezetét.
„Kérjük az Úr kegyelmét,
hogy átlássuk, mi történik életünk rossz pillanatainkban, és megértsük, hogyan
tudunk továbbmenni; hogy tudjuk, mi történik a szép pillanatokban, és ne
hagyjuk magunkat megtéveszteni a hiúságtól” – fejezte be péntek reggeli
homíliáját a szentatya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése