Húsvét harmadik vasárnapja

Húsvét harmadik vasárnapja

Megtört kenyér az asztalon

Az emmauszi tanítványok történetét érdemes összekapcsolnunk a múlt vasárnapi evangéliummal, Tamás apostol esetével, akinek Jézus a következőket mondta: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Szent Lukács evangélista soha nem látta Jézust, nem találkozott sem a földön járó, sem a feltámadt Úrral, mégis azt szeretné tanítani a két emmauszi tanítvány esetével, hogy találkozhatunk a Feltámadottal és eljuthatunk a hitre.
A világhírű festő, Rembrandt számos bibliai témájú alkotása közül több festménye is az emmauszi tanítványok történetét dolgozza fel, hol az Emmausz felé tartó tanítványokat, akikhez Jézus útközben csatlakozik, hol a vendéget házukba éppen behívó embereket. Legkedveltebb jelenete pedig a kenyértörés pillanata. Egyik ilyen művén Jézus éppen megtöri a kenyeret, ezt látva az egyik tanítvány kezét csodálkozva maga elé emeli, a másik megkapaszkodik az asztalban, így figyelik Jézus cselekedetét. A festményen a háttérben szerepel még egy fiú, talán egy szolga, aki tálcán hozza számukra a sült halat, de ő üres tekintettel, teljesen értetlenül néz az asztalnál ülőkre, semmit sem ért a látottakból. Egy másik művén, egy nagyon figyelemreméltó vázlatrajzán Rembrandt Jézus eltűnésének pillanatát próbálja megragadni a kenyértörést követően. Persze, ami éppen eltűnik és nem látható, azt meglehetősen nehéz ábrázolni, lefesteni. Ezen a képen arról a helyről, ahol Jézus ült az asztalnál, nagy fényesség, világosság árad és megvilágítja a két személyt.
E művészi ábrázolások segítenek minket az események megértésében. Látható, hogy a művészek valóban sokat gondolkodtak, elmélkedtek az evangéliumi jeleneteken és hittel közelítettek ahhoz. Nekünk is érdemes elmélkednünk a leírások egy-egy elemén, részletén, amelyek sajátos üzeneteket hordoznak. Az emmauszi történetben a következőt mondják a tanítványok a hozzájuk csatlakozó ismeretlennek: Jézus nagy hatású próféta volt, akit halálra ítéltek és keresztre feszítettek. „Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt.” Múlt időben beszélnek: mi azt reméltük. Most már nem remélnek, reményük meghalt, mert úgy gondolják, hogy az Úr halálával minden véget ért. Végtelenül csalódott és reményvesztett emberek ezek a tanítványok. Egy halott ember már nem tud csodát tenni, egy halott személytől már nem lehet megváltást várni. Emlékszünk még húsvéti elmélkedésünk üzenetére? A feltámadt Krisztus a mi reményünk! Ennek igazságát tapasztalják meg az emmauszi tanítványok is. Amikor felismerik az Urat a kenyértörésben, akkor egyetlen pillanat alatt újjáéled bennük a remény. Ettől kezdve már nyoma sincs a csalódottságnak, az elkeseredésnek, hanem nagy lelkesedéssel azonnal visszaindulnak Jeruzsálembe az apostolokhoz, hogy elmondják nekik a velük történteket.
Szent Lukács leírása ugyan nem tesz róla említést, de minden bizonnyal az Úr eltűnését követően az általa megtört kenyér ott maradt az asztalon. A feltámadt Krisztus láthatatlan marad testi szemünk számára, de a hit által felismerhető. És bár ő eltűnik, rejtőzködik, láthatatlanul van jelen, mégis itt marad számunkra minden szentmisében az oltár asztalán a megtört kenyérben. Ismerjük fel jelenlétét!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te betértél a két emmauszi tanítvány házába és szemük láttára megtörted a kenyeret. Cselekedeted fordulópontot jelentett a számukra, rögtön felismertek téged és azonnal visszaindultak Jeruzsálembe. Csalódottan jöttek, de most lelkesen mennek vissza. Kételkedve jöttek, de most már hit ébredt bennük. Nem értették hivatásukat, de most már tudják, hogy ők is a te feltámadásod tanúi és hirdetői. A veled való találkozás arra indítja őket, hogy visszatérjenek és elmondják a közösség többi tagjának élményüket. Bátoríts minket és adj nekünk erőt, hogy feltámadásod tanúi és örömhíred hirdetői legyünk!