Isteni
Irgalom, aki a semmiből hívsz létre minket
Bízunk
benned!
Jézus Krisztus az Istenhívők szolgája –
emberi mivoltában. Isten Fiaként, ugyanakkor, az a megszemélyesült Isten, Aki
megalázza magát azért az emberért, aki hinni bírja, és e hitét viselni,
hordozni képes egy életen keresztül, mely hit egyben reménye is, hogy Isten
Lelke számára az éltető közeg. Aki megteremti, biztosítja, és megadja számára a
nyugalmat, a belső békességét.
Jézus az út; az Atyához vezető út az Ember
számára. Jézus az Igazság; melyet az Atya általa közöl az Ember számára, hogy
földi útján biztonságot találjon. Éppen ezért, Jézus az Élet; mert, aki nem jut
el az Atya Istennel való közösségre, annak nincs, és nem is lesz Élete.
Az Élet nem az, amit a Világ annak tart. A
Világ által értelmezett élet csak egy ábránd, egy képzelet, egy illúzió, melyet
dédelgetünk, anélkül, hogy értenénk, hogy mire gondolunk. Ráadásul, az Életről
mindegyikünk mást vall. Pedig, az Élet nem vallás kérdése, hanem maga az
Istenben való létezés, mely öröktől fogva, örökkévalósága a dimenzióktól és
időtől független létállapotnak.
A teremtettségünk arra kapacitál bennünket,
embereket, hogy önállóan, függetlenül, és szabadon állást foglaljunk Isten
szándékáról. Elfogadni, megengedőn szolgálni, eszközévé képessé lenni
szándékára. Vagy, elutasítva, elkötve magamat a bizonyostól, önállósulva a
semmibe hullani. Mert az igazi magányosság az, amikor Istent utasítom el,
vissza, szándékától függetlenítem magam. Amikor az anyag végességére cserélem a
Végtelen Reményt. A megtartó erényt, a Lét esélyét, azt a méltóságot, melyről
tudom, hogy rá méltatlan vagyok, mégis van Valaki, Aki méltatlanságomat
felértékelni hajlandó, és készséges, mert van számára bennem olyan érték, amit
én magam nem vagyok képes értékelni. Számára szerethető vagyok! Mennyei Atyám,
azt hiszem, hogy ezért ragaszkodom Hozzád, és ezért akarom, hogy Jézus legyen a
mesterem. Lelketek legyen ezért úrrá rajtam! Ámen
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése