Közös katolikus és kopt nyilatkozat a keresztség szentsége kiszolgáltatásának elismeréséről

Ferenc pápa és II. Teodor kopt pápa április 28-án, pénteken este a kairói Szent Péter kopt ortodox templomban végzett közös ökumenikus liturgia végén 12 pontból álló közös nyilatkozatot írtak alá.

Ferenc, Róma püspöke, a katolikus egyház pápája és II. Teodor, Alexandria pápája és a Szent Márk Szék pátriárkája a nyilatkozatban „hálát adnak az Istennek a találkozás, a testvéri ölelés és a közös imádság lehetőségéért. Hálát adnak a Mindenhatónak a Szent Péter és Szent Márk székei között fennálló testvériség és a barátság kötelékeiért. A mostani egyiptomi találkozás az évről évre gyarapodó kapcsolat jele a „szeretett Egyiptom földjén”, a „szülőföldön, mely a szívünkben él”, ahogy III. Shenuda kopt pátriárka szokta volt mondani.

A barátság és testvériség közös köteléke az egyházaink között az első századokban fennálló teljes közösségben talál saját eredetére és amit az első egyetemes zsinatok, kezdve a 325-ös níceai zsinattal, sokféleképpen kifejezésre juttattak, utalva tovább a Hit Védelmezője címet kiérdemlő Szent Atanáz bátor hozzájárulására. Közösségünk imádság és liturgikus gyakorlat révén valósul meg, ugyanazon vértanúk és szentek tiszteletén keresztül és a szerzetesség Remete Szent Antal példáját követő elterjedése nyomán. A közösségnek az elkülönülést megelőző közös tapasztalata különös jelentőségű most a teljes közösség helyreállításának mai keresésében. A kapcsolatok legnagyobb része, mely az első századokban léteztek, továbbra is fennállnak a római katolikus és a kopt ortodox egyház között és ez továbbra is ösztönző erőt jelent számukra.

Hálásan emlékeznek a VI. Pál pápa és III. Shenuda kopt pápa közt 44 évvel ezelőtti találkozóra, a béke és a testvériség ölelésére, melyre sok évszázad után került sor a fennálló hitbeli távolság miatt. Az 1973. május 10-én aláírt Közös Nyilatkozatuk mérföldkő az ökumenikus úton, továbbá kiindulópontként szolgált a két egyház közötti teológiai párbeszéd Bizottsága felállításához, mely sok gyümölcsöt termett és megnyitotta az utat a katolikus egyház, valamint a keleti egyházak egész családja közötti párbeszéd számára. Az említett közös nyilatkozat az apostoli hagyomány vonalában vallja az egyetlen hitet az egy és háromságos Istenben, vallja Isten megtestesült egyetlen Fiának istenségét, a teljes Istent az Istenségében, és a teljes embert az Emberségében. Közösen elismerik, hogy az isteni életet a hét szentség adja és táplálja, valamint Szűz Máriát az Igazi Világosság Anyjaként és Istenanyaként tisztelik.

Hálásan emlékeznek a 2013. május 10-i római testvéri találkozóra és a május 10-e alapítására, amelyen évente elmélyítik az egyházak közötti barátságot és testvériséget. A közelségnek ez a szelleme tette lehetővé, hogy jobban megkülönböztessék az egyesítő köteléket, amit a keresztség napján az egyetlen Úrtól kapunk és amit a Krisztus test, az egyház tagjává tesz. Ez a közös örökség az alapja a teljes egység felé vezető zarándoklásnak.

E közös zarándoklás során tudatosan emlékeznek a megtett útra, különösen is III. Shenuda pápa és Szent II. János Pál pápa között Egyiptomban történt találkozóra 2000-ben, a Nagy Jubileumi Esztendőben. Krisztus lelkületével szeretnének az ő nyomdokaikon járni.

Ez a szeretet a közös imádságban valósul meg a legteljesebben. Amikor ugyanis a keresztények együtt imádkoznak, eljutnak annak a felismerésére, hogy ami őket egyesíti, az sokkal nagyobb annál, ami szétválasztja őket. Krisztus főpapi imájának a vágyakozása „hogy mindnyájan egy legyenek” (Jn 17,21) adja az egység utáni heves vágyat. Éppen ezért elmélyítve a gyökereket az egyetlen apostoli hitben, az Úr imádságának közös hagyományában törekszenek a Húsvét megünneplésének közös dátumát megtalálni.

Miközben a teljes eucharisztikus asztalközösség elérése felé haladnak, sok területen együttműködhetnek és kézzelfoghatóvá tehetik a már létező nagy közös gazdagságot. Közösen tehetnek tanúságot az alapvető értékekről, mint az emberi élet szentsége és méltósága, a házasság és a család szakralitása és a teremtett világ tisztelete. A szekularizáció és a közömbösség globalizációjának sokféle kihívásaival szemben közösen adhatnak választ az evangélium értékeire alapozva, amihez bátorítást meríthetnek Kelet és Nyugat egyházatyáinak a tanulmányozásából.

A közös keresztény tanúságtétel a kiengesztelődés és a reménység jele az egész egyiptomi társadalom számára. Hitük szerint minden ember az Isten képmására teremtett személy, ezért törekedni kell a békére és az egyetértésre a keresztények és a muzulmánok közötti békés együttélésen keresztül, így téve tanúságot arról, hogy Isten óhaja az egész emberi család egysége és harmóniája, valamint minden ember egyenlő méltósága. A nyilatkozat aláírói a szívükön viselik Egyiptom felvirágzását és jövőjét. A társadalom minden tagjának joga és kötelessége, hogy részt vegyen az ország életében, teljes jogú állampolgárságot élvezve és együttműködve a nemzet építésében. A vallásszabadság, mely magába foglalja a lelkiismeret szabadságát, a személy méltóságában gyökerezik és alapja minden más szabadságnak. Szent és elidegeníthetetlen jog.

Fokozzák a meg nem szűnő imádságukat Egyiptom és a világ minden keresztényéért, különösen is azokért, akik a Közel-Keleten élnek. Néhány tragikus esemény és hívő ember vére ontása, üldöztetése és meggyilkolása, pusztán azért, mert ő keresztények, ma sokkal inkább, mint valaha, arra emlékeztetnek, hogy a vértanúk ökumenizmusa egyesíti és bátorítja a keresztényeket a béke és a kiengesztelődés útjának tovább folytatásában.
A szeretetből meghalt és föltámadt Jézus titka áll a teljes egység felé haladók szívében. Most újból a vértanúk a útjelzők. Az ősegyházban a vértanúk vére magvetés volt az új keresztények számára. Napjainkban is a számos vértanú legyen a Krisztus összes tanítványai közötti egység magvetése.

A Szentlélek műve iránt engedelmességgel, Ferenc pápa és II. Tavadrosz pápa kölcsönösen kijelentik, hogy egy szívvel és lélekkel, teljes őszinteséggel törekszenek arra, hogy ne ismételjék meg a másik egyházban kiszolgáltatott keresztség szentségét, ha valaki a másik egyházhoz akar csatlakozni. Teszik ezt a Szentírás, valamint a Niceában, Konstantinápolyban és Efezusban tartott ökumenikus zsinatok hite iránti hűség jegyében.

Végül leszögezik, hogy Pál apostol tanítását és példáját követik: „Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van” (Ef 4,3-6).